Életjel

Bevallom, hogy "kissé" megkeseredtem az utóbbi hónapokban és már írni sem volt kedvem az egészről, úgyhogy nem jelentkeztem. Pedig Ti gondoltatok rám és szurkoltok, úgyhogy igenis tartozom Nektek annyival, hogy megírom a fejleményeket.

Az első inszemnek úgy mentem neki, hogy tényleg, őszintén nagyon bíztam benne, hogy sikerülni fog. Hiszen van már egy gyerekünk, és igazából mindent rendben találtak mindkettőnkkel, miért ne sikerülne? Az, hogy a gondosak kiválasztott, feltuningot kiskatonák seregét pont ovulációkor feljuttatják egészen a petevezetőkhöz, azért elég nagy rásegítés, tuti sikerülnie kell. Statisztikákat olvastam, meg fórumokat, és bizony elég sokszor sikerül már az első inszem. Nekem sajnos nem sikerült.

Elkenődtem, főleg mivel a tüszőrepesztő elég későn ürült ki, így kerek egy napig azt hittem, most sikerült, terhes vagyok.

A hőgörbém a múltkor nem tettem fel, most pótlom:

Elég hamar összekaptam magam, azonnal akartam kezdeni a második inszemet. Igenám, de ha maradt a sorminta, azaz hogy nekem minden második ciklusom vészesen rövid, akkor nincs értelme belekezdeni ugye. Bementem hát a klinikára és kértem egy vérvételt, még azt is én mondtam meg, hogy miket vizsgáljanak. Ezt egyébként imádom itt, hogy abszolút a páciensért vannak; semmi lekezelő, kioktató hangnem - egyenértékűként kezelnek, odafigyelnek az emberre és meghallgatják a véleményét.

A lényeg, hogy a ciklus elején az ösztrogénszintnek alacsonynak kell lennie, az majd csak az ovuláció közeledtével kezd jelentősen emelkedni. A ciklus 2. vagy 3. napján kell levenni a vért. Amikor nekem 100 körüli az ösztradiol értékem, akkor rendesen, úgy a 14. nap körül ovulálok. Egyszer mértek 594-et (ciklus 2. napján) - és ahogy az várható is volt, sokkal előbb, már a 9. nap ovuláltam abban a ciklusban. Az eddigi legdurvább 2. napon mért értékem 1114 pmol/L volt, és ez 5. napi ovulációt jelentett, egy mindössze 14 nap hosszú ciklusban...

Na de visszakanyarodva, megmérték és 111 lett az érték. Szuper, tök boldog voltam, mehet a 2. inszem! Egyébként ez volt a legígéretesebb hőgörbém, szerintem itt lehet, hogy lett volna belőle valami.

A ciklus vége felé, ahogy emelkedett egyre tovább és tovább a hőm, tényleg kezdtem hinni benne, hogy basszus sikerült! Hát nem. Ugyanaz volt, mint az előző ciklusban, ugyanúgy pozitívat teszteltem, itt még 1 nappal tovább is. Picit több hcg volt a tüszőrepiben, ezúttal ugyanis nem 5000-re Pregnylt kaptam, hanem Ovidrelt, ami vagy 6500-as, ez magyarázza a még lassabb kimerülést.

Sebaj, újult erővel kezdtem a harmadik inszembe!

Egyszer csak sikerülnie kell... Az első inszemnél még folyamatosan bújtam a netet, tüneteket, történeteket keresve, ki mit érzett, kinek hányadik sikerült, kit mivel stimuláltak, kinek hány és mekkora tüszője volt, ki mikor kapta a tüszőrepit és mikor volt az inszem, feküdt-e utána stb. Mindent megtettem, amit tudtam, mindegyik inszemnél. Mégsem sikerült. A harmadik SEM.

Teljesen magam alatt voltam: hogy lehet, hogy egy teljesen természetes úton összejött, majd gondtalan terhességből, természetes úton világra jött makkegészséges gyerekkel, 2 év próbálkozás, cikluskövetés, stimulálás után még 3 inszemmel sem tudok teherbe esni?? Egyszerűen nonszensz! Elegem volt, abba akartam hagyni.

Fel sem hívtam a klinikát, annyira csalódott voltam. Legalább 1 ciklust ki akartam hagyni, elegem lett az állandó macerából, utazgatásokból, időpontkérésekből, beszélgetésekből, ultrahangokból, inszemekből, injekciókból, számolgatásból.

Első természetes ciklusom szuperjól indult. Először is, végre megfelelő mennyiségben véreztem. 5 napig volt meg, plusz még 2 nap barnázás - nekem ugye jó esetben is kb. 3 napig szokott meglenni, az extra rövid ciklusokban meg ugye már a 2. napon alig van valami :o(

Aztán, életemben ilyen "későn" én még nem ovuláltam - a 17. napra tette a fertilityfriend, és végül maga a ciklus is 31 napos volt!! Bár a terhesség sajnos ezúttal sem sikerült, mégis örültem a normál hosszúságú ciklusnak - főleg a 14 napos luteális fázisnak. Végre!!! Eddig jó ha 10-11 nap volt.

Az meg végképp nagy boldogság volt, hogy nem ovuláltam túl korán - a ciklus első felének rövidülése ugyanis egyértelműen petefészekkimerülésre mutat... :o(((( (De hát 33 évesen? Könyörgöm, kicsit korai lenne még az a klímax... a családban sincs semmi ilyenre példa, anyunál is csak 52 éves kora körül jelent meg a menopauza.)

Láttam a fényt az alagút végén, és vártam, hogy elkezdhessem a 4. inszemet. Annak rendje és módja szerint le is esett a hőm, úgyhogy el is battyogtam szépen újra a klinikára és befizettem a következő, 4. inszem árát. Ciklus első napján kellett hívnom őket. Egy szombati napon meg is jött, végül azonban csak hétfőn szóltam nekik, és akkor is inkább személyesen mentem be, mert egyértelmű volt, hogy valami baj van.

Rendes vérzést vártam - 31 napos ciklusban azért bőven van ideje megvastagodni a méhnyálkahártyának. Ehhez képest szombaton pár órát vérezgettem (nem volt számottevő, a legtöbb nőnek szerintem csak a menstruációja vége felé, úgy a 4-5. nap körül van ekkora mennyiség). Aztán elállt. Éjjel amúgy sem szoktam vérezni, de másnap azért igen - most meg semmi. A ciklus 2. napján nem vérzek!!! Nagyon minimális, alig látható kis barnázás volt csak. Terhességi teszt közben persze totál negatív. Ciklus harmadik napján termékeny nyákot véltem felfedezni... Irány a klinika, kértem gyorsan egy vérvételt, mielőtt bármit elkezdenék szedni+szúrni.

Amikor az eredményekkel aznap délután felhívtak, azt hittem, kiesek a cipőmből.

Tehát, ne felejtsük, a ciklus 3. napjáról van szó!!

Ösztradiol: 1938 pmol/L

FSH: 8.05 IU/L

beta HCG: 0

Progeszteron: 7.6 nmol/L

A progeszteron az egekben, mondjuk olyan 1.5 alatt illett volna lennie. Az ösztradiolnál a papíromon a legfelső határérték az az ovuláció előtti csúcs, és 1500-ig van a skála... Nekem meg csaknem 2000 már a 3. ciklusnapon??? Az FSH is nagyon fontos adat, ez mutatja a petefészektartalékokat. 6 alatti érték kiváló, 8-ig még egész jó, de még 10-ig is elfogadható, utána viszont már egyre kevesebb az esély, hogy érik épkézláb pete és valaha is sikerülhet még a terhesség. Nézzük csak meg az én eredményeimet! Az FSH szint csökkenésével kezd ugyanis hirtelen nőni az ösztrogénszint - vazze, ha ez a csökkent érték, akkor mennyi lehetett az FSH-m az ösztrogénemelkedés előtt??? 15??? Van itt még értelme BÁRMINEK???

Bediktálta az IVF-es nővér az értékeket, én meg miután magamhoz tértem a sokkból, megmondtam neki, hogy akkor ezt a ciklust felejtsük is el, semmi értelme, majd talán a következőben. Erre meglepve visszakérdez: "akkor ezek szerint ezt a ciklust ki akarom hagyni, nem akarok most inszemet?"

Amilyen állapotban voltam, legszívesebben ráordítottam volna, hogy "cicám, felfogtad te egyáltalán az eredmények jelentését, amit az imént lediktáltál?? Mégis mi a francnak kéne itt még stimulálni, mondd már meg, hogy minek!"

Ehelyett összeszedtem magam, és nyugodt hangon közöltem vele, hogy idő- és pénzpocsékolásnak tartanám, ha még szúrkálnám magam, mivel ilyen értékekkel kizárt, hogy 10 napnál hosszabb legyen a ciklusom. Semmi kedvem ezt még pluszban felgyorsítani és tovább rombolni a petefészkeimet. Terhesség létrejötte ilyen ciklusban nyivlánvalóan kizárt.

Végül aztán kemény 12 napig húztam... Mutatom a hőgörbémet, igazán tanulságos.

Kerek 10 hónapja (!) járok az IVF klinikára, túl vagyok egymillió vérvételen, ultrahangon, konzultáción, stimuláción, hasbaszurin, fenékszurin, 3 sikertelen inszemen, és ide jutottam, hogy nemhogy terhes nem lettem, de minden még sokkal rosszabb lett, amióta "kezelik a problémámat"???

Most nem azért, de a fiam születése után kezdődtek a rövid cikusok - eleinte csak kb. 2x fordult elő egy évben, hogy 14 napra újra megjött. Amióta viszont a nyugati orvostudományt hívtam segítségül, már szabályosan minden 2. ciklusom szar!!!!

Csalódtam, méghozzá hatalmasat. Az elmúlt hónapok alatt rá kellett jönnöm, hogy a problémám egyedül egyvalakit érdekel - és az én vagyok. Az orvosoknak csak egy vagyok a sok közül, és a legtöbb esetben ők maguk is csak próbálkozgatnak. Most nem azért, de éreztem már azt, hogy az adott témában ÉN jobban képben vagyok, mint az, akinek ilyen irányú végzettsége van... és ez azért nem kicsit szomorú.

Egy olyan orvost sem találtam eddig, aki tényleg a szívén viselte volna az estemet, és komolyan, őszintén meg akarta volna keresni a probléma gyökerét. Már arra is gondoltam, hogy írok a SOTE-nak, csak van ott olyan, még lelkes orvostanhallgató, akinek egy ilyen eset kihívást jelent.

Azt már nem is mondom, hogy ráadásul most is alig vérzek... szóval vérvétel nélkül is előre sejthető, hogy ismét rövid ciklusom lesz...

És ezzel kimondtam, hogy kész, VÉGE, én itt befejeztem!!! Hagytam üzenetet a klinikán, hogy szeretném törölni a 4. inszemet, hívjanak vissza, mi a módja a pénzem visszafizetésének. Majd még akkor rögtön, a ciklus első napján elmentem a háziorvoshoz és felírattam tablettát.

Igen, fogamzásgátló tablettát.

Jelenleg ugyanis ezt az egy megoldást láttam a problémáimra, mert így legalább:

1. leállítom a petefészkeimet, pihenhetnek végre *

2. végre 28 napos ciklusaim lesznek - ha egy mód van rá, nem szeretnék ugyanis minden héten vérezni!!!

3. miután leállok a tablettával (kb. fél év múlva, ennyi irattam fel), hátha történik valami csoda és normalizálódik a helyzet, de legalábbis gőzerővel indul meg a peteérés, és akkor talán hátha...

2 napja szedem a tablettát. Eltűnnek majd végre az aknék a szám körül, az államról (petefészekproblémára mutat ugye ez is), és a hajhullásom is meg fog állni... Hurrá.

Addig is mozgok rendszeresen, normálisan táplálkozom, még valami kínai csodadokit is fel fogok keresni szerintem. Meg rendeltem az USA-ból egy csodakönyvet, ami mindenféle titkokat árul el a teherbeeséshez, pont az ilyen reménytelen eseteknek, mint én vagyok. A könyv állítja, hogy nincs olyan, hogy "meddőség", mindennek oka van, amit ha megtalálnak és megfelelő módon kezelnek, akkor igenis simán teherbe lehet esni.

Még csak a 70. oldalon tartok a 271-ből, nemigen volt időm eddig olvasni, de ha jónak ítélem, akkor mindenképp megosztom Veletek is.

Köszönöm mindenkinek, akinek volt türelme mindezt végigolvasni - és köszönöm Nektek a szurkolást is!

* Későbbi frissítés: a fogamzásgátló NEM akadályozza meg a peték fogyását, pusztulását!! Még egyszer nem követnék el ekkora hibát, hogy 4 hónapra visszamentem a fogamzásgátlóra!

-

Az első inszemünk sajnos nem sikerült, bármennyire veszettül igyekeztem pozitív lenni és bevonzani a pozitív eredményt.

A legrosszabb az egészben mégis az, hogy még tegnap reggel (inszem utáni 13. napon, ciklus 27. napja) is halvány pozitív volt mindkét fajta teszt, amit próbáltam (csak a késő délutáni próba lett negatív)

A hivatalos verzió a "mikor teszteljek először, ha hcg tartalmú injekciót kaptam" kérdésre az, hogy 14 napot tanácsos várni a 10000 IU-s Pregnyl-t követően, 10 napot az 5000-res után, 7 napot a 2500-as után. Ez a dokik által meghatározott ajánlott várakozási idő, nyilván inkább pár nappal megtoldva, hogy egészen biztosra menjenek.

Az elmúlt napokban egymillió helyen utánaolvastam a hcg szurik kiürülésének, és általánosságban azért elmondható, hogy nagyjából kb. 1000 iu ürül ki naponta a szervezetből (persze van, akinél ennél gyorsabban ürül, pl. több példa is van, hogy 10000-res tüszőrepi utáni 7. napon már negatív a teszt - de van akinek lassabban ürül, és ugyanez a mennyiség akár 12 nap múlva is jelen van még a szervezetben)

Minden példában azt találtam, hogy a luteális fázis támogatására adott kis dózisú, utolsó 1500-as szuri utáni 4. naptól azért már lehet tesztelni, mert az már minden bizonnyal valós eredményt ad. Hát nálam nem azt adott, még az 5. napon sem (!), így aztán még nagyobb a pofon.

Meg is fogadtam, hogy legközelebb egy nappal sem tesztelek előbb a 14. napnál, de lehet, hogy inkább csak a 16. napon, már ha addig nem jön meg persze.

Holnap tervezem felhívni a klinikát, hogy értesítsem őket, ma új ciklusom kezdődött. A holnapot még mindenképp meg akartam várni, mert a vérzés mennyiségéből azért nagyjából látni fogom, hogy rövid lesz-e a ciklus (a sorminta alapján az jönne...), vagy történt valami csoda és az előző ciklusban szedett hormonális készítmények hatására talán normálissá változtam és rögtön kezdhetjük is a következő inszemet.

Hát, ez van, tudom, hogy sokan drukkoltak és köszönöm mindenkinek - reméljük a következő majd sikerül!

Az első inszem

Tegnap, a 14. ciklusnapon, délután 4.45-kor megvolt életem első inszeminációja :o)

A tüszőrepitől már 2 napja úgy éreztem, hogy pattanásig feszülnek a petefészkeim. Hétfőn délután 1-re kellett mennünk az intézetbe mintát adni. A mintaadás gyorsan ment, Édesem kb. 10 perc múlva már kint is volt (adategyeztetés is volt, előtte és utána is le kellett csekkolnia, hogy megfelelő-e a név a tégelyen és minden adat)

A hasam dél után valamivel kezdett el fájdogálni, és délután 1 körül rendesen görcsölt, mintha meg akarna jönni - ez lehetett az ovuláció. Ekkor egyébként épp 36 óra telt el a tüszőrepesztó beadása óta, szóval stimmel is :o)

A köztes időben elmentünk az IKEA-ba addig csavarogni meg ebédelni, fél 4-re értünk vissza. Az embrió transzferes váró-résznél ültettek le minket, és hamarosan tele lett a váró. Nem sokkal később szólt egy asszisztens, hogy a dokink (mások is hozzá vártak) kb. egy fél órás késésben van, amiért elnézést kér. Szuper. Még jó, hogy számítva erre, a tüszőrepit 1 órával később adtam be...

Végül csak kb. 4.40 körül hívtak be, addigra már kellőképpen ideges voltam, 1 óra alatt 3x is elmentem pisilni (én, aki amúgy egész nap alig pisil) A doktornőm eléggé rohanásban volt, gyorsan elnézését kért a késésért miközben bementünk a vizsgálóba és elhadarta, hogy akkor ott vetkőzzek le alulról, majd vegyek magamra egy köpenyt, úgy hogy a megkötős rész a hátamon legyen. Elrejtett a függöny mögé, közben a férjemet kérte meg, hogy még egyszer ellenőrizze a neveinket és adatainkat az előkészített anyagon, majd erről egy papírt is alá kellett írnia. Elmondta, hogy kifejezetten jó volt a minta minősége, a múltkori 27%-os aktivitás most 60% fölötti lett, és mennyiségre is tökéletes :o)) (most 3.5 napig nem szexeltünk mintaadás előtt :o)

Felfeküdtem az ágyra, lábak szét, talpak a kis tartón. A doktornő még egy ilyen zöld, lyukas lepellel is letakart, mint amivel a műtéti területet szokták. Kacsa be (megjegyzem, hogy nem az otthon megszokott hideg, fém kacsa volt, hanem egy átlátszó, műanyag. A tágítás így sem volt kellemes, de legalább nem volt hideg), és utána már fecskendezte is be az anyagot. Fájdalomnak nem nevezném, inkább erősen kellemetlen érzésnek. Az átjárhatósági jutott eszembe róla, amikor a kontrasztanyagot fecskendezték be - az egyébként kellemetlenebb volt. Érdekes egyébként, hogy esküszöm éreztem, ahogy az anyag nemhogy a méhembe kerül, de beáramlik a petevezetőimbe is. Ismerem az érzést, az átjárhatóságinál is egyértelműen éreztem ahogy a petevezetőimben halad, és akkor a monitoron is láthattam. Most sajnos nem volt uh, meg semmi, csak a sima befecskendezés. Az egész nem tartott tovább pár másodpercnél (pedig lassan adagolta, közben kérdezgette, jól vagyok-e). Miután végzett, már mehettem is öltözni, egy percet sem feküdhettem tovább, nemhogy fél órát, ahogy az otthoni klinikákon van. Össz-vissz ha 10 percet bent voltunk, sokat mondok.

Azt mondta, most majd érezhetek némi visszafolyást, de ne ijedjek meg, semmi gond, miután befecskendezte, az anyag alig pár perc alatt eljut mindenhová, ahová kell neki. Jeleztem, hogy igen, már most érzem a visszafolyást (és bizony én örültem volna, ha inkább fekhetek). Akárhogy is van, a gravitáció mégiscsak ellenem dolgozik, úgyhogy alig vártam, hogy kiérjek a kocsiig és ott lefeküdhessek. Így mentünk haza, aztán még otthon is lefeküdtem pár órára. Drágám közben elment a mi Kincsünkért, akire egész délután barátaink vigyáztak, meg játszóházaztak vele.

Az inszem utáni 4. és 8. napon még egy-egy Pregnyl 1500 injekciót kell kapnom, ez biztosítja, hogy megfelelő vastagságú legyen a méhnyálkahártya és hogy ne jöjjön meg idő előtt. Külön progeszteronpótlást nem kaptam.

Éjjel jól aludtam, nem fájt semmim. Reggel meg úgy ébredtem, hogy egyből elvigyorodtam - hiszen tegnap inszeminációm volt!!! Már csak 2 hét és kiderül, sikerült-e...

Ma van a születésnapom. Egyetlen ajándékot kérek... :o)

A tüszőrepesztőről

Közben megtaláltam a kérdésemre (hogy a tüszőrepi beadása után nő-e még a tüsző mielőtt megreped) a választ:

A hCG injekció az ovulációt kiváltó LH természetes ösztönző hatását utánozza, a petesejteket érésük befejezésére készteti, majd tüszőrepedést és petesejtkilökődést okoz. Akkor adják, ha a tüsző a min. 18 mm átmérőt már elérte - az inszemre pedig az ezt követő 36-40 óra után kerül sor. Tehát az injekciónak a tüszőrepesztés előtt tüszőérlelő hatása is van :o) (ja, és hogy kinek mekkora dózist adnak, azt a testtömegindex alapján döntik el - nálam elég volt az 5000-res is, 21.4-es TTI-vel)

A Puregont pedig azért kellett beadnom az Orgalutran mellett, mert ezzel teremtettünk egyensúlyt (ezt a doki is mondta, hogy az egyik ellensúlyozza a másiknak a hatását). A Puregon hatására a tüszők tovább növekednek, bennük a petesejtek tovább érnek - miközben az Orgalutrannal megakadályozzuk az ovulációt mindaddig, amíg a klinikán lehetőség nem lesz az inszemre. Nekem csak egyszer kellett adnom, a következő nap már repeszthettem is.

Az Orgalutrant rendesen a fecskendőben árulják, tűvel, mindennel, és hűtőben tartást sem igényel. A Puregon-t pedig a speciális tollal kell beadni, ebben már volt tapasztalatom múltkorról. Mindkettő a hasba ment, köldök alatti részre.

A tüszőrepi, a Pregnyl, na az már nem is olyan egyszerű. Külön ampullában van a víz, meg külön egy másikban maga a hatóanyag, nagyon finom por formájában. Komplett szett jár hozzá: a fecskendőhöz van egy hosszú tű, amivel a vizet fel lehet szívni az ampullából, hogy aztán a port tartalmazó ampullába beleengedjük, majd ezek összekeveredése után (nem kellett egyébként kevergetni, magától oldódott azonnal) a hosszú tűvel visszaszívjuk az ampulla tartalmát a fecskendőbe, majd tűt cserélünk: az injekció beadásához egy rövidebb és valamivel vékonyabb tű kell. A klinikán felkészítettek, hogy ez a szuri fájni fog, csíp és feszít, már csak a mennyiség miatt is (1 ml kerül befecskendezésre) Végül nem is volt vészes, bár biztos sokat segített az is, hogy ezt fenékbe kértem.

Nekem a 3 szuri közül az Orgalutran volt a legkellemetlenebb, biztos azért, mert a párom - miközben a tű már tövig benne volt a hasamban - elkezdte forgatni a fecskendőt, hogy a buborékokat elkerülje (pedig nem volt ám semmi gáz, külön mondták a klinikán, hogy ne kezdjünk pánikolni a buborék miatt, az kell, hogy kinyomja a folyadékot) Ez után a szuri után egyébként csípett, viszketett, feldagadt és ki is pirosodott a helye.

Na de a lényeg, hogy minden szurit az előírásnak megfelelően megkaptam. A tüszőrepi előtt 1 órával még totál negatív volt a kórházi LH teszt kazetta, olyannyira, hogy szinte csak a kontrollcsík látszott. A tegnapi tüszőrepi után viszont - ahogy arra számítani is lehetett - ma délután már erős pozitívat teszteltem.

Holnap pedig inszem, alig várom!!! :o))

Egy sikertörténet

...mert szükségem van rá, hogy ilyeneket olvassak :o) Egy amerikai fórumot olvasgatva találtam rá erre a történetre:

A lánynak összesen 6 inszeminációja volt. Az első 3-nál nem kapott gyógyszert a tüszőérés támogatására, a 4. és 5. inszemnél pedig Clomidot kapott, 100 mg-ot (én 50 mg-ot szedtem most naponta, azelőtt meg 25 mg-ot, és ez utóbbitól is lettek szép domináns tüszőim, csak kicsit később mint most), a ciklusa 3-7. napjáig kellett szednie. Az első 5 inszemnek BFN (Big Fat Negative) lett a vége, nem esett teherbe.

A 6. inszem esetében ugyanúgy Clomidot kapott, ugyanúgy 100 mg-ot, és ugyanúgy a 3-7. ciklusnapig kellett szednie. A ciklus 13. napján összesen 4 tüszőt láttak (18.5 mm, 16.5 mm, 13.5 mm, 13 mm). A 14. ciklusnap estéjén tüszőrepesztő injekciót adott be magának, és 36 órával később megcsinálták az inszeminációt. Az ovuláció utáni 14. napon pozitívat tesztelt - és kiderült, hogy hármasikreket vár!!

Azt mondja, szent meggyőződése, hogy a tüszőrepesztő szuri segített, ugyanis egyesegyedül ez volt, amiben különbözött ez az inszem az előzőektől.

A gyerekek (ld. fotó) a 31. héten születtek, egészségesek :o)

Na ez milyen már? :o) Gyereket akartál? Tessék, itt van rögtön három :o))) 5 évig hiába próbálkoztál? Semmi gond, most egycsapásra bepótoltad :o))

Ma éjjel én is megkapom a tüszőrepesztőt, aztán hétfőn mindent bele! :o) Na mi nem hármasikrekre gyúrunk, meg aztán amúgy is csak egyetlen domináns tüsző látszott az uh-n.

És soha nem szabad feladni. Ha most nem is sikerül, akkor majd sikerülni fog legközelebb. Vagy azután. Vagy azután...

Az időpontok

Most hívtak a klinikáról a ma reggeli vérvételem eredményével: még nem lódult neki az LH-m (ma egyébként 3 LH tesztet is elhasználtam, és mind totál negatív lett, úgyhogy sejtettem én is, hogy nem vagyok még az LH csúcs közelében)

Ma este 8 órakor kell beadnom az Orgalutrant (az ovulációt késleltető injekciót), majd 50 IU Puregon injekciót. Holnap pontban éjfélkor pedig a tüszőrepesztőt - és hétfő délután 4 órára vagyok beírva inszemre (Drágámnak pedig du. 1-kor kell mintát adnia a klinikán)

A tüszőrepesztő beadása után kb. 36-40 óra múlva reped meg a tüsző (és a tájékoztató szerint a tüszőrepi után 38-42 órával végzik az inszemet) Vajon a tüszőrepi beadása utáni másfél napban nő még a tüsző, mielőtt megreped?

Csak remélem, hogy minden jól lett kiszámolva és elég érett és szép lesz a tüszőm addigra... Szurkoljatok! :o))

Új fejezet

Elkezdtük az inszemet. Múlt hét péntekre volt időpontom az intézetbe, és akkor már a ciklusom 4. napján voltam (normál ciklus, tudok ugye kettőig számolni és látom a vérzésből is). A délelőttöt gyakorlatilag ott töltöttük, sok beszélgetés, tudnivaló, aláírnivaló, na és az anyagiak. Előre kell fizetni, a ciklus első napján (de simán elfogadták, hogy a 4. napon vagyok és még ebben a ciklusban szeretném kezdeni). Forintosítom az összegeket, az egyszerűség kedvéért: az inszem költsége 144.000 Ft. A ciklus végén viszont az itteni TB azonnal visszatérít belőle 119.000 Ft-nyi összeget, szóval így azért már mindjárt jobban hangzik. Sajnos a gyógyszereket viszont nekem kell állnom, és azok elég drágák.

A clomidot (itt 5.700 ft... otthon meg nincs több 600-nál...) a 4-8. napig kellett szednem, ma a 9. ciklusnapon vagyok, ami egyben az első uh napja is. Nagyon-nagyon szurkoltam, hogy ne legyen 14 mm-nél nagyobb tüszőm, mert akkor kihúzom hétfőig - hétvégén ugyanis nem csinálnak inszemet, így ha vasárnap ovulálnék, az gáz.

A mai kora reggeli uh-n 1 szép domináns tüszőt találtak, a bal oldalon, és 15 mm.

A tüsző naponta kb. 2 mm-t nő, és 20 fölött gyakorlatilag bármikor repedhet (de általában 21-25 mm körül), szóval kétesélyes: vagy már vasárnap ovulálnék, vagy csak hétfőn.

Így hát felírt a doki Orgalutrant (15.000 Ft). Ez egy olyan injekció, ami gátolja az idő előtti LH növekedést, ezáltal késlelteti az ovulációt (hogymikvannak...)

Péntek kora reggel kell mennem egy sürgős vérvételre, ahol megnézik az LH és a progi szintet, és amint megvan az eredmény, azonnal hívnak, hogy rögtön be kell-e adnom a késleltetőt, vagy ráér péntek estig. Emellett 50 IU Puregont is be kell majd adnom magamnak (még jó, hogy maradt múltkorról) péntek este.

Szombaton este tüszőrepi (Pregnyl 5000 IU, 12.000 Ft), aminek időpontját (és az inszem időpontját) pénteken mondják majd meg, amikor felhívnak a véreredménnyel. De valamikor hétfőn meglesz az inszem, úgyhogy szurkoljatok légyszi!!!

Az inszem utáni 4. és 8. napon pedig szintén kapok majd szurikat (Pregnyl 1500, az árukat még nem tudom), amik a méhnyálkahártya vastagítását, a luteális fázist támogatják.

Hát ezek a hírek vannak röviden... :o)) A kapott tájékoztató szerint az inszem sikerességi rátája 6% és 25% közé tehető ciklusonként - a két legfontosabb ténylező ebben a nő kora (az évek múltával nyilván egyre csökken az esély) és a sperma minősége. Reméljük a legjobbakat!

Abbahagytam

Abbahagytam a Vitex-et. Az előző hozzászólást ott fejeztem be, hogy a ciklus 9. napján vagyok, és még nem volt ovulációm. Később aztán a reggeli hőmérsékletekből egyértelműen kiderült, hogy épp aznap volt ovulációm... És a doki nyilván azért nem látott az aznapi uh-n a jobb petefészekben semmit, mert akkoriban repedhetett meg a tüsző. Mivel szedtem szorgalmasan a Vitexet, biztos voltam benne, hogy legalább 10 napos luteális fázisom lesz, tehát min. 19 napos lesz ez a ciklus. Azt hittem, ha a rövid ciklusban a túl korai ovulációt ki tudom tolni egy kicsit, már jó vagyok, hiszen a Vitex miatt a luteális fázis már tuti rendben lesz, legalább 10-12 nappal. Annál nagyobb volt hát a döbbenetem, amikor a ciklus 16. napján, 9. napi ovulációval és kemény 6 nap luteális fázissal vérezni kezdtem.

Úgy látszik tehát, hogy tökmindegy, milyen szerekkel erőlködöm, ha a fejem tetejére állok is, az egy rövid - egy normál c. sorminta folytatódik :o( A félelmem pedig a csalódottságomnál is nagyobb - nem értem, mi történik velem és félek, hogy esetleg valami komolyabb dolog állhat a háttérben.

Most rendes vérzésem van, meg a sorminta alapján is normál ciklus következik, viszont a reggeli hőmérsékletem kicsit aggasztó... A ciklus 2. napján 36.37 volt a hőm, ami a ciklus 3. napján már 36.6-ra ugrott... Ilyen eddig még nem volt, legkorábban a 6. napon ment fel. Kíváncsi leszek a holnap reggeli hőmre. Holnapra van egyébként inszemes időpontom, hogy megtervezzük a nővérrel a ciklusomat. Így azonban nem tudom, van-e értelme bármibe is belekezdeni, vagy csak a pénzt szórom :o((

Az már csak hab a tortán egyébként, hogy a 9. napon, épp ovulációkor egész véletlenül épp együtt voltunk a férjemmel (4 nap kihagyás után, tehát tuti volt idő egészen friss és sok kiskatonát felsorakoztatni). Őszintén szólva már nem is az fáj a legjobban, hogy mindezek ellenére megint megjött. Hanem az, hogy megint 15 napra. :o(

A Vitexet tehát abbahagytam. Elméletileg ez úgyis Clomidos ciklus lesz (már ha holnap rábólintanak, hogy elkezdhetem szedni már ebben a ciklusban), és a kettőt együtt úgysem lehet szedni. Meg hát ilyen eredményekkel sajnos a továbbiakban nem látom értelmét.

Fejlemények

Ma is voltam a dokimnál, el szerettem volna kérni a párom eredményeit, meg beszélni vele a hogyan továbbról. Elmondtam neki ugyanazt, amiről az előző postomban is írtam (persze nyugodt hangnemben), meg is hallgatott szépen, de okosabb nem lettem. A méhnyálkahártyámmal az uh-kon semmi gond nem volt, ovuláció előtti időben 8 mm, az tökéletes. Csak azt mondta ismét, hogy szerinte - bár kétségtelenül van rendszeres ovulációm, sőt túl sok is... - idősebbek a petefészkeim, mint az a korom által indokolt lenne, nem működnek tökéletesen. A férjem eredményeivel is gond van ugye, úgyhogy most jutottam el oda, hogy azt mondtam, elég, nem húzom tovább az időt fölöslegesen.

Mondtam a doktornőnek, hogy a férjem frissen kiderült eredményei és az a tény, hogy ovuláció körül ugye szinte minden nap együtt voltunk, néha többször is, egyértelmű magyarázatot ad arra, hogy miért nem lett terhesség a Clomidos ciklusban sem. Megkérdeztem, nem lehetne-e ennek fényében újra kezdeni egy 3 hónapos Clomidos kezelést (ahogy azt a prof is javasolta egyébként), de ezúttal biztosabbra menni és IUI-t (intrauterine insemination) kérnék hozzá. Ha már gyógyszeres stimulálás, legalább ennyivel is szeretném növelni az esélyeket (a prof simán ágyban, párnák közti feljuttatást javasolt, de akkor még nem tudtuk a férjem eredményét)

Aztán ha nem jön össze 3-4 próbálkozásra sem, akkor belevágni az IVF-be. Ez utóbbitól viszont egyelőre tartok, azért a szervezetnek mégiscsak megterhelőbb (na meg a pénztárcának is...)

Velünk pedig elméletileg nincs olyan gond, ami miatt csak az IVF lenne a megoldás, nincsenek elzáródva a petevezetékeim, és a férjemnek sincs semmi olyan problémája, ami miatt csak így lehetne babánk.

Egyetértett, és máris felírta a Clomid receptet és a beutalót az IVF-eseknek, hogy vegyenek fel a programba :o) Átballagtam szépen és már rögtön jövő hét péntekre kaptam is 2 időpontot, lesz egy "nurse appointment", ahol elmondják, miről is szól ez az egész, mit kell tennem stb. és én is feltehetem a kérdéseimet, ill. lesz egy "accounts appointment", ahol elmondják, mennyibe is fog ez nekünk kerülni. (érdekes, hogy egyszerre ez nem megy, és külön időpontot kell kérni rájuk... még azt is megkérdezte az ügyintéző, hogy szeretném-e ha egy napon lenne ez a két időpont, vagy inkább különböző napokon óhajtom (...)

Szóval, június 26-ára 10.00 és 10.30-ra kaptuk az első időpontokat, és remélhetőleg már a következő ciklusban elkezdhetjük az inszemet!!!

Sokáig szerettem volna minden ilyesmit elkerülni, mondván az lehetetlen, hogy nekünk csak így lehessen újra gyerekünk és próbálkoztam mindenféle természetes dologgal, hogy sikerüljön. De komolyan mondom, most megkönnyebbülést érzek. Hogy végre tényleg történik valami, egyre közelebb kerülünk a kistesóhoz! :o)) Tudom, hogy kicsi az esélye, hogy már az első sikerülhet, de nagyon reménykedem benne, hogy valamelyik inszem igenis sikerülni fog.

p.s. a ciklusom 9. napján vagyok, és ovulációm még nem volt, ami szerintem egyértelműen a vitex miatt van. Gyakorlatilag csak az első nap volt normális vérzésem, a másodikon nagyon minimális, a harmadikon meg már csak még minimálisabb barnázás... Emellett ugyanúgy éreztem a melleim teltségét és a luteális fázis minden tünetét magamon, ahogy a korábbi 15 napos ciklusaimban is végig, úgyhogy szerintem a Vitex nélkül ez is csak egy 15-17 napos ciklus lett volna. A hőgörbém furcsa, 36.5-nél, az eddigi cover line-on toporog, mintha nem tudná eldönteni, hogy most fel vagy le menjen. A vitexet tovább szedem és nagyon remélem, hogy min. 20 napos ciklusom lesz - ez most azért is nagyon fontos, mert az IUI tanácsadás csak jövő pénteken kezdődik, és az lesz a ciklus 19. napja. Ha ez előtt megjön, akkor lőttek az új (normál) ciklusnak és majd csak az az utániban kezdhetünk (a tanácsadás megléte alapfeltétel, hogy elkezdhessem a Clomidot). Úgyhogy nagyon remélem, hogy a Vitex-szel kihúzom most jó sokáig, az sem érdekel, ha most kivételesen egyáltalán nem ovulálok.

Érdekesség még, a férjem leletén:

"Morphology: 78% abnormal" - és a normál tartomány a lelet szerint az, ha az abnormális egyedek aránya 85 % alatt van!! Én teljesen elhűltem, hogy ezt nyilvánították eddig jónak. Az új eredményén meg 85% az abnormális morfológiájú...

Eredetileg úgy szeptemberig szerettem volna még próbálkozni a Vitex-szel meg a teákkal, de ez volt az a pont egyébként, amikor azt mondtam, hogy ha Clomid, akkor IUI-t szeretnék hozzá.

Félek

A ciklus 2. napján vagyok és szinte minimális a vérzésem. Tegnap még normális mennyiség volt (már önmagamhoz képest, más szerintem 2 óra alatt vérzik annyit, mint én egy nap alatt), ma meg már alig :o(( Akkor szokott ilyen lenni, ha extra rövid a ciklus, nagyon korai ovulációval. Pedig szedem a Vitex-et :o((( Málnalevél+cickafarkteát nem merek inni, nehogy azzal is ösztönözzem (=gyorsítsam) az ovulációt. Teljesen kész vagyok. Ha ez a ciklusom is 15 nap körüli lesz, a Vitex ellenére is, akkor én feladom az egészet, belefáradtam.

Nem hiszem el, hogy egyetlen orvost sem érdekel az esetem annyira, hogy TÉNYLEG megpróbálják kideríteni, hogy mi a franc történik velem. Nem hiszem el, hogy rajtam kívül senkinek nem szúr szemet, hogy a ciklusaim nem véletlenszerűen rövidebbek, hanem teljesen szabályosan váltakozik a nagyonrövid és a normál. Ahogy az is mindig adott, hogy a rövid ciklusok az átlagnál is kevesebb és rövidebb idejű menstruációval kezdődnek - a rákövetkező ciklus viszont mindig normál, normális vérzéssel. MI TÖRTÉNIK VELEM???

Nem érdekel, hogy jók a hormoneredményeim és az sem, hogy átjárhatóak a petevezetőim. Hogy vághatnék így bele IVF-be, amikor lehet, hogy egyáltalán meg sem tapadna - a fő gond ugyanis szerintem a luteális fázisommal van, azon belül is a megtapadással, a méhnyálkahártyámmal és annak leválásával. Ki tudja, mi játszódik le a méhemben?

Mostanában egyre többször jut eszembe, hogy a szülés után bent maradt a méhlepény egy darabja, úgyhogy ott helyben kikaparták az egész méhem. Vagy lehet, hogy a szoptatás zavart be ennyire? Akkor kezdődtek a rendellenes ciklusok, amikor abbahagytam a szoptatást... Nem tudom, nem értem és nem tudom, mit tehetnék még. Kérjek hiszteroszkópiát??

Megint egy új ciklus...

Ma ismét új ciklus kezdődött - új reményekkel... 

Szép, nyugodt kis elmozdulások voltak a görbémen, semmi őrült kiugrás, meg nagy cikk-cakkok. A 12. napon elindult felfelé a hőm, majd a 13. napon az ovuláció erejéig még visszaesett, mielőtt újra felment volna - ahogy az a nagykönyvben van... Gyönyörű görbém volt, és biztos vagyok benne, hogy a Vitex-nek köszönhetem. Az ovulációt rendesen éreztem a ciklus 13. napján, délelőtt fél11-kor, ahogy a 14. napi hirtelen hőmérsékletugrást is (éjjel 3-kor felkeltem a kisfiamat betakarni, és egyértelműen éreztem, hogy a melleim teltebbek, megindult a progeszteron. Ilyen még nem volt azelőtt, hogy ennyire egyértelműen érezzek mindent a ciklusomban.) Az ovuláció utáni 7. napon aztán volt egy hirtelen hőleesés, majd rögtön vissza is ment, amit így "implantation dip"-nek véltem, és persze azonnal reménykedni kezdtem, hogy talán mégis... 

Persze, ha eddig is csak 30% körül volt az aktív spermák aránya, akkor nem is csoda, hogy az elmúlt 2 évben az ovuláció körüli mindennapos együttlétekkel egyszer sem sikerült eljutnom a pozitív tesztig, és az is egyből érthető lett, hogy a Clomid-os ciklusokban sem lett terhesség.

Az új ciklusban külön odafigyelek, hogy csak a pozitív LH tesztkor és az azt követő napon legyünk együtt, előtte vagy 4-5 napig egyáltalán ne (ja és holnap veszek a páromnak Menevitet, három havi adagot). 

Amiatt viszont csalódott vagyok, hogy a Vitex ellenére is csak 11 napos lett a luteális fázisom, ennyit magamtól is tudok produkálni, legalább 12-13 naposat reméltem. Igaz, még csak ez volt az első teljes ciklusom a Vitex-szel, hátha majd a következőben... Erre a ciklusra már csak azért is kíváncsi vagyok, mert a sormintát követve most a normál után extra rövid ciklusnak kellene következnie, nagyon korai ovulációval - meglátjuk, mit javít rajta a Vitex!

Az új eredmény

Ma hívott a dokim a férjem legutóbbi eredményével. Már kibőgtem magam :o((((

Majdnem kerek 1 évvel ezelőtt volt az első vizsgálat, akkor 20 millió volt, de 90%-os aktivitással, így azt mondták, ez teljesen jó eredmény. (ha jól emlékszem, 5 nap önmegtartóztatás után volt a mintaadás)

A második vizsgálatra idén február elején került sor, akkor 41 millió volt, de csak 30% aktivitással, de a doki ezt is megfelelőnek minősítette, mondván biztos azért kevesebb csak az aktivitás, mert hozott minta volt. (3 nap önmegtartóztatás után)

A harmadik vizsgálatra nemrég, ebben a ciklusomban került sor. Az új eredmény, helyszíni mintaadással: 29 millió és 27% aktív.... (2 napos önmegtartóztatás után) 

Mindhárom eredményre igaz, hogy amik aktívak, azok szinte mind normálisak egyébként, szóval nem deformáltak.

Tudom, ezen lehet, hogy nem is kéne annyira elkeseredni. Vitaminokkal, sportolással, étrendbeli változtatásokkal simán fel lehet turbózni (és hipp-hopp, már csak azt a 100 nap spermaérési folyamatot kell kivárni, amíg ezeknek elkezdődik a hatása...)

De annyira nagyon reménykedtem már ebben a ciklusban is, a Vitex ugyanis csodát tett, soha ilyen szép hőgörbém még nem volt!!! De ilyen spermaszámmal, szinte minden napi együttléttel, majdhogynem nulla az esélyem, hogy bármi is legyen... :o((( Nagyon magam alatt vagyok :o((

Kérdés

A fogantatás ugyebár a két legfontosabb hormon, az ösztrogén és a progeszteron összjátékán, helyes működésén múlik. 

A progeszteron az a hormon, amely rendben tartja a méhnyálkahártyát. Őrzi a vastagságát, és gondoskodik a folyamatos vérellátásról arra az esetre, ha egy megtermékenyült petesejt be szeretne ágyazódni. Ha megtörtént a beágyazódás, a sárgatest tovább folytatja a progeszterontermelést (nagyjából a 12. hétig, amikor is a méhlepény veszi át ezt a szerepet)

A progeszteron a luteális fázis közepe felé éri el a maximumát (14 napos luteális fázissal ez az ovuláció utáni 7. nap), utána elkezd fokozatosan csökkenni.

Namost, azt tudjuk, hogy a beágyazódás az ovuláció utáni 7-10. nap között történik, addig a megtermékenyített petesejt csak vándorolgat a petevezetékben, osztódik, lebeg. Amennyiben nem történik meg a beágyazódás, a progeszteron tovább csökken, majd a sárgatest pár nap alatt el is hal és már nem termel több progeszteront. Ekkor megkezdődik a menstruáció, amely során leválik a méh vastag, vérrel és tápanyagokkal gazdagon ellátott bevonata.

A normális, 14 napos luteális fázissal ez így tökéletes is. A kérdésem az, hogy ugyan miért tartják az orvosok és a szakkönyvek a 10 napos luteális fázist is normálisnak? (mert állítólag 10-16 nap között normális) 

10 napos luteális fázisnál, ahol már az 5. nap után csökken a progeszteronszint, mégis milyen esélyei vannak a megtermékenyített petének, ami csak a 7-10. nap között kezdene beágyazódni??

A profnál

Ma egy nagy nevű professzornál voltam, mert szerettem volna egy második véleményt is. Annál is inkább, mert megkaptam közben az új, jelenlegi ciklusom 2. napi eredményeit, ahol is az ösztrogénszintem mindössze 83 pmol/L volt (előző ciklus 2. napján meg 1114 pmol/L, igaz akkor a 6. napon már ovuláltam), az FSH-m pedig ezúttal  9.78 IU/L (ez nem túl jó, jobb lenne ha 6 alatt lenne - az előző ciklusaimban mindig 2-4 körüli értékeim voltak) Szerintem a Vitex dolgozik, próbálja a normális hosszúságúra nyújtani a ciklusomat - a mostani hőgörbém egyébként tényleg gyönyörű eddig, semmi cikk-cakk, nagyon szép nyugodt lefolyású.

A prof felvette az alapadatokat, életkor, foglalkozás, mióta vagyunk együtt, gyerek, az ő fogantatása-terhesség-szülés, szoptatás, ciklusok stb. Ennél a résznél mondtam, hogy 14 hónapig szoptattam a fiamat, és a szülés után 1 évig egyáltalán nem menstruáltam, utána volt 2 normális hosszúságú ciklusom, aztán elkezdődött a rövid ciklusok becsúszása, ami soha azelőtt nem fordult elő. Megmutattam neki a ciklus.hu-ról kinyomtatott ciklushossz diagramomat a 2008-as évre (potom 16 ciklusom volt abban az évben, a 2007-es évben meg 15...), aztán a 2009-es év ciklusait is, ahol már mint a sorminta: egy normál, egy rövid, egy normál, egy rövid... és rámutattam, hogy még csak május van, de én már a 8. ciklusomat taposom.

A diagramokat nézve azonnal mondta, hogy az a baj, hogy szerinte nincs peteérésem.

Nos igen, mondom, a hőmérőzés és vérvizsgálatok előttig én is ezt hittem, ám idén januárban elkezdődtek a kivizsgálások, és ezzel elétettem egy újabb paksamétát: gyönyörűen színesben kinyomtatva a hőgörbéimet, amikre előzőleg a számítógépen buborékokban odaszerkesztettem az adott napokra mutató vizsgálataim eredményeit. Elámult az anyag láttán, hű, hát ez igen profi. Alaposan végignézte a ciklusokat, és a különböző napok hormoneredményeit és azt mondta, hogy gyönyörűek a hőgörbéim, ezek alapján az égvilágon semmi problémát nem lát és bizony egyértelműen vannak ovulációim. 

Elővett egy papírt, és rajzolni kezdett. Lerajzolt egy női testet, a méhet, petevezetőket, petefészkeket. Azt mondta, hogy a teherbeesés 3 fő ponton hiúsulhat meg: az 1. a sperma, ami nem megfelelő minőségű, vagy nem jut be a méhbe, vagy nem a megfelelő időben jut be, a 2. a petefészkek működése, a 3. a petevezetők átjárhatósága. Nálunk az 1-es és 3-as pont pipa, tehát szerinte a peteérés minőségén kellene változtatnunk. Odaírta a K.I.S.S. betűket a papírra, hogy ne felejtsem el (Keep It Short and Simple...). Nem kell semmit túlbonyolítani, már épp eleget tudunk a vérvételekből és kivizsgálásokból, most már pihenjek :o)

Ő simán 3 hónap clomifenes kezelést javasol - a hőgörbéimet, a vizsgálataink eredményeit, előéletünket (=van már egy természetes úton fogant kisfiunk) nézve ez alatt teherbe kellene esnem - aztán ha mégsem, csak akkor javasolja az IVF-et. Rákérdeztem az inszemre is, de arra azonnal azt mondta, hogy szerinte csak idő- és pénzpocsékolás. Drága, sok mászkálást és macerát igényel, és mindössze 6-8% az esély a teherbeesésre ciklusonként (ez utóbbiról egyébként Zita West könyvében is olvastam). Az IVF-fel a korom alapján (32) viszont 39%-os az esély... Hát az sem túl sok, bár kétségtelenül több, mint az inszemnél.

Mondtam, hogy a másik doki azt mondta, hogy ő többet nem adna Clomidot, mert már megvan a 3 ciklus eredménytelen próbálkozás, igaz, hogy ezekből az első 2 kb. tíz hónappal a harmadik clomidos próbálkozás előtt volt. Ő azt mondta, hogy a leleteim alapján jól reagáltam a clomidra, és most már nyugodtan lehet újra próbálni (közben figyeljek az életmódra, mozgásra, súlyra, hőgörbézzek tovább) Kis dózist, napi 25 mg-ot a ciklus 2. napjától 5 napon át. Ha a hőgörbém nem értékelhető, akkor emeljem a dózist 50 mg-ra. Ha segítségre van szükségem a hőgörbém kiértékelésében, akkor küldjem el neki emailben, de nem hiszi, hogy gondom lenne. Szóval gyakorlatilag rámbízta. Nem rendelt vissza uh-kra, meg semmi, nyilván mert látta, hogy képben vagyok a hőmérőzést és egyáltalán a témát, a ciklusaimat illetően, na meg a korábbi leleteimen látta, hogy a clomid teljesen jól működött, volt uh-s követés, nem lettek tőle cisztáim, szép hőgörbém volt, több tüsző, pozitív LH teszt, volt ovuláció. 

Rákérdeztem a legutóbbi magas FSH értékemre, meg elmondtam aggodalmaimat, hogy mondtak már nekem kimerülő petefészket is, de azt mondta, hogy ha tartósan 10 körül vagy a fölött lenne, az nem lenne túl jó, de csak egyetlen ilyen értékem van, úgyhogy ne aggódjak, messze vagyok én még a menopauzától.

Nem tudom, de annyira megnyugtató volt, ahogy ilyen lazán, mégis határozottan kezelte a dolgokat, semmi túlbonyolítás. Azzal a tudattal jöttem el, hogy kutyabajom, elméletileg nincs akadálya a teherbeesésnek, és ez olyan jó érzés volt...

Az imént pedig erős pozitív lett az LH tesztem, a ciklus 12. napján, úgyhogy megyek is... :o))))

15 nap...

A ciklus 16. napján a babára váró nők nagy része még javában LH tesztel. Én pedig betétet veszek elő, mert megjött... Ismét egy 15 napos ciklust zártam :o((( El sem tudom mondani, mennyire el vagyok keseredve :o( Tudtam róla, hogy így lesz, mert már a ciklus 7. napján fent volt a hőm és fent is maradt, egészen máig. Én naív, eleinte még azt hittem, talán tévedés volt az a kevés menstruációs vérzés és talán mégis terhes vagyok. Persze a tesztek azonnal észhez térítettek.

Amióta mérem az ébredési hőmet a Fertilityfrienden, a ciklusaim hossza így alakult: 24 napos, 24 napos, 17 napos, 26 napos, 14 napos, 27 napos és végül ez a 15 napos. 

A mindössze 14-17 napos ciklushossz semmiképp sem normális, ez bizony már önmagában is gáz. Így pedig, hogy én még ezekben az extra rövid ciklusokban is ovulálok, kisebb fajta biológiai csoda vagyok... Ennyi idő alatt nyilvánvalóan nem tud megérni egy petesejt sem, így nem is értem, hogy lehet tüszőrepedésem és hogy kezdődhet el a luteális fázis. Ezt a ciklust (5. vagy 6. napi ovulációval) már a fertilityfriend sem tudta értékelni, nem rajzolta be a cover line-t, annyira rövid ez a peteérési fázis. Márpedig volt ovulációm, ezt a 12. napi vérvételem progeszteroneredménye (33 nmol/L) is egyértelműen igazolja.

Most komolyan össze kell szednem magam, hogy bármi pozitívat tudjak írni... De mégis van.

Először is, a progeszteronszintem még soha nem volt ilyen magas: menstruáció előtti 4. napon 33 nmol/L. Előtte tehát nyilván még magasabb volt (a progeszteron a luteális fázis közepe felé- vagy pár nappal az előtt - éri el a csúcsot,  és utána kezd fokozatosan csökkenni - ha nem jött létre terhesség) 

Persze szerintem még így is alacsony egy kicsit, de messze a legmagasabb az eddigi véreredményeimet nézve. Az okot pedig a Vitex-ben látom, amit cseppek formájában, a ciklus 4. napján kezdtem el szedni (akkor vettük meg)

Az ösztrogén és a progeszteron változása egy normál ciklusban nagyjából így néz ki:

A Vitex (Agnus Castus, azaz barátcserje) a legáltalánosabb természetes "csodaszer" azoknak, akiknek bármi gondjuk van a ciklusukkal: ha túl hosszú, lerövidíti, ha rövid, meghosszabbítja, peteérést eredményez(het) olyanoknál is, akiknek addig nem volt, enyhíti a premenstruációs szindróma (PMS) tüneteit. Jótékony hatása van a ciklusra: a túl magas prolaktinszintet leviszi, optimalizálja a progeszteronszintet a luteális fázisban, természetes egyensúlyt teremt. Azt mondják, adni kell neki időt és hosszabb ideig kell szedni (2-3 hónap), mire teljesen kifejti a hatását és beállítja a ciklust. 

Persze, jogos lenne a kérdés, hogy és akkor most én 15 napos ciklussal minek is örülök? Igen, ha nem lett volna vérvételem a ciklus 2. napján, akkor valószínűleg félre is tenném a Vitexet, hogy köszönöm, megpróbáltam, nem jött be, nem akarok több időt adni.

De volt vérvételem a ciklus 2. napján, ahol az ösztrogénszintem 1114 pmol/L volt. 

Az ösztrogén csak az ovuláció előtt pár nappal éri el a csúcsértéket, ekkor lehet ilyen magas szintű, a ciklus 2. napján viszont még nagyon alacsony, 300 pmol/L-nél kevesebbnek kellene lennie. Nálam az 5. napi ovuláció magyarázza a 2. napi durván magas ösztrogénszintet - azaz már ekkor lehetett tudni, hogy nagyon közel az ovuláció, így ez a ciklus eleve kudarc és nem lehet több két hetesnél. A Vitex-et pedig csak ez után (ciklus 4. napja) kezdtem el szedni, és a progeszteronban mindenképp már most látom a jótékony hatását, úgyhogy folytatom ebben a ciklusban is.

Most jó ciklusom lesz (holnap persze ismét vérvételre kell mennem...), az ugyanis egyértelműen megfigyelhető volt az elmúlt 2 évben, hogy két rövid ciklusom rögtön egymás után sosincs. 

Mit is mondhatnék? Új ciklus, új remény?

Soha fel nem adni

Tündérek vagytok, hogy érdeklődtök, szurkoltok nekünk, tényleg jól esik!

Bevallom őszintén, hogy az elmúlt napokban azért néha már a sírás kerülgetett, de igyekszem megerősíteni magamat és pozitívan gondolkozni - folyamatosan mondogatom magamnak, hogy mindenféleképpen lesz kistesó, sőt, akár kettő is! :o)

Gyönyörű ciklust zártam, a leghosszabb természetes ciklust már nagyon régóta. Hogy terhesség miért nem lett ebből sem, az továbbra is rejtély... 9 DPO-ig még reménykedtem, annyira reméltem, hogy most végre más lesz, végre sikerülhetett! Aztán másnap jött a szokásos pofon: elkezdett csökkenni a hőm. A 10. napon már tudtam, hogy újabb kudarcról van szó, de azért teszteltem - ha már annyi HCG tesztem van itthon, legalább használjam valamire :o((

Íme a hőgörbém (Nani, nem minden áldott nap, de azért rendszeresen ittam a teákat!)

A ciklus 6. napján voltam ugye az átjárhatóságin, aminek eredményén nagyon megnyugodtam - így aztán abban reménykedtem, hogy a sok kudarc után talán ez felszakított bennem valami gátat, és most már egyből, talán még ebben a ciklusban sikerülni fog. Hát nem.

A 9. napon elkezdtem az LH tesztelést, aztán amikor még a 11. napon is totál negatív volt, elkezdtem aggódni - lehet, hogy ebben a ciklusban egyáltalán nem is lesz peteérésem?

Nekem - természetes ciklusban - a 11-12. napon van peteérésem, annál később sosem. (ez mondjuk már a szülés előtt is így volt, akkor fixen 22-24 napos ciklusaim voltak és a kisfiam is a ciklus 11. napján fogant egyébként, szinte kerek 4 évvel ezelőtt)

A 13. napon kétszer is teszteltem, délután és este is, hátha változik valami, mert a második csík mintha már erősödött volna az előzőekhez képest. Persze ettől még mindkét teszt bőven negatívnak számított. A 14. napon már nem is reméltem semmit, amikor is este 8-kor egyértelműen pozitívat teszteltem (Istenem, bár hcg tesztről beszélhetnék... de csak a nyamvadt LH tesztekig jutok) Másnap, a 15. napon délután 2-kor pedig azonnali, még az előzőnél is sokkal erősebb pozitív volt. Majd' kiugrottam a bőrömből, és tényleg elhittem, hogy ez a ciklus most más, és most tényleg sikerülhet. Tökéletes volt az időzítésünk is, sikerülnie kellett volna :o(

A görbén a cover line-t azért jelzi szaggatott vonallal, mert a luteális fázisban is tapasztaltam tojásfehérje-szerű nyákot. Persze egymillió hőgörbét végigpásztáztam a fertilityfriend-en, és elég sokan tapasztaltak termékeny(nek tűnő, de valójában nem az) nyákot az ovuláció után is, és jelentős részüknél terhesség lett belőle. Abban reménykedtem, hogy ez talán lehet a beágyazódás jele. 

Merthogy van olyan, hogy "implantation dip", azaz beágyazódási hőleesés, általában az ovuláció utáni 6-10. nap között. A jelenséget az adja, hogy ilyenkor csökken a sárgatest progeszerontermelése, és a beágyazódás után nő újra tovább. Ilyenkor, erre a kis időre az ösztrogén kerül túlsúlyba, aminek a progeszteronnal ellentétben hőmérséklet csökkentő hatása van. Na azt én is látom, hogy nálam véletlenül sem volt sajnos "implantation dip", viszont a termékeny nyákot szintén az emelkedett ösztrogénszint okozza, így hát gondoltam hátha mégis beágyazódásról van szó...

Néhány szép példa a beágyazódási hőleesésre, sajnos egyik sem az enyém (ha valaki ilyet tapasztal a ciklusa során, nagyobb a valószínűsége, hogy terhes, mint az, hogy nem):

A (nem)várt menstruáció előtti 1-2 napban tapasztalt vizes vagy tojásfehérje állagú nyálka viszont már nem beágyazódásra, hanem a vérzés közeledtére utal. Ennek okát ezen a szuperhasznos oldalon találtam meg, miszerint a méhnyálkahártyából ennak lebontása során először a folyadék távozik, és utána követi a vérzés.

Namost, nálam elég nehéz időben elkülöníteni a két jelenséget, merthogy sosincs 14 napos luteális szakaszom, max. 10-12 napos (és ugyebár a beágyazódás is általában a 7-10. nap között történik) Az orvosok szerint ez a luteális szakasz-hossz normálisnak tekinthető, én nyilván jobban örülnék, ha legalább 13-14 nap lenne.

A másik, ami nem hagyott nyugodni, az a progeszteronszint. Megpróbáltam utánajárni, hogy mennyinek is kellene lennie ahhoz, hogy egyáltalán létrejöhessen terhesség. 

Esetemben nézték egyszer 2008. áprilisában, ciklus 3. napján (aminek sok értelme nem volt, de mindegy). Ez egy 23 napos ciklus volt, és 0.8 nmol/L (referenciaérték a follikuláris szakaszban: 0.3 - 2.5 nmol/L)

Aztán nézték 2009. januárjában, a ciklus 21. napján, ekkor 10.86 nmol/l volt (referenciaérték a luteális szakaszban: 5 - 90 nmol/l)

Ez utóbbira az orvosom azt mondta, hogy teljesen rendben van, és volt ovulációm. Azt én is látom, hogy referenciaértéken belül van, és hogy van különbség a 3. napi és a 21. napi értékem között, de mégsem hagyott nyugodni a dolog. Szokás szerint elkezdtem bújni a neten a szakértői oldalakat, és olyanokat találtam, hogy a 21. napi progeszteronszint legyen min. 20, de inkább 30 a teherbeeséshez. Csak épp azt nem találtam meg eddig egyértelműen, hogy 20 meg 30 micsoda legyen?? Merthogy szokták nézni nmol/l-ben meg ng/ml-ben is, és nagyon nem mindegy. Ha az én kis 10.86-os nmol/l értékemet még átszámolom ng/ml-be, akkor aztán tényleg elenyészően kevés ez a szint. 

Progeszteron (P4): A ciklus 2. felében a progeszteron-vizsgálat az ovuláció meglétét bizonyítja. Amikor a tüszôbôl kiszabadul a petesejt, sárgatestté alakul, és progeszteront kezd termelni. Félidôben az ösztrogénnel együtt létrehozzák a méhnyálkahártya változását, amely megfoganó terhesség esetén a beágyazódáshoz szükséges. 5 fölötti érték már jelez valamilyen ovulációt, de a legtöbb orvos 10 fölöttit vár el természetes ciklusban és 15 fölöttit stimuláltban. Egyesek szerint a tesztet érdemes reggel, éhgyomorra végezni.

Normálértékek:
a ciklus elsô felében < 1.5 ng/ml / 0.5-4.5 nmol/l / 0.16-1.4 ug/l
a ciklus második felében >15 ng/ml / 6-60 nmol/l / 1.9-18.8 ug/l
menopauzában 0.5-4.5 nmol/l / 0.16-1.4 mg/l

terhesség esetén az elso harmadban 35-180 nmol/l / 10.8-55.8 ng/l

Tehát a ciklus második felében ng/ml-ben a 15 fölötti érték a jó, VAGY nmol/l-ben a 6-60 közötti... Azért ez meglehetősen széles skála. Ha valaki érti, szóljon!

Aztán - ismét a már fent említett szuperjó oldalon végre normális hormonértéktáblázatokat és magyarázatot találtam. A mértékegységátváltás úgy van, hogy nmol/l x 0.288 = ng/ml

Így tehát ng/ml-ben van egy kedves kis 3.127-es progeszteronszintem a ciklus 21. napján.

Igenám, de meggyőződésem, hogy nálam nem a 21. napon kellett volna levenni a vért. Általánosságban mindenhol az van, hogy a normál 28 napos ciklus esetén a 21. napon - vagy ovuláció után 7 nappal.

Most, hogy a 16. napon volt csak ovulációm, először azt gondoltam, majd a 23. napon kell elmennem vérvételre. Aztán utánanéztem a progeszteronszint változásának a cikluson belül, és megvilágosodott minden - az ovuláció utáni 7 napot azért mondják, mert feltételezik a standard 14 nap hosszúságú luteális fázist!! Ugyanis a luteális fázis közepétől kezd csökkenni a progeszteronszint, amennyiben nem jött létre terhesség. Az én esetemben, 10 napos luteális fázissal ez az ovuláció utáni 5. nap! A múltkori, 10.86-os 21. napi eredményem is 24 napos ciklusban lett mérve... Tehát az érték nem mérvadó. 

Ezúttal tehát az ovuláció utáni 5. napon kértem a vérvételt: az eredmény 22 nmol/l lett. Mint látható a hőgörbémen, most 11 napos luteális fázisom volt. Az ovuláció utáni 9. napon is vettek vért, ennek eredményét még nem kérdeztem meg.

Az FSH-LH-t kétszer is nézték az elmúlt hónapokban, az FSH 3.2 -4.0 között mozgott, az LH 1.73 - 2.35 között. Ezek az értékek tökéletesek.

Az ösztrogén szintem viszont szintén érdekes. Volt egyszer egy 24 napos ciklus 21. napján 255 pmol/L, aztán a következő ciklus 2. napján 594 pmol/L (elméletileg ez is bőven határértéken belül van, ám a fenti linken található hormontáblázatok és magyarázat alapján a 294 pmol/L fölötti ösztrogénszint magasnak számít, és korai változókort jelent és csökkenti a closty és egyéb hormonkezelések peteérlelő valószínűségét. Király. Viszont fontosnak tartom megjegyezni, hogy ennek mérése pedig egy 17 napos ciklusban történt, ahol a 9. napon volt peteérésem, amit egy mindössze 8 napos luteális fázis követett. Talán ez is magyarázhatja az emelkedett ösztrogénszintet, a korai ovulációra való felkészülés)

A lényeg, hogy mivel teljesen véletlenszerűen változnak a ciklusaim úgy 14 és 27 nap között, meglehetősen nehéz megállapítani a hormonjaim működését.

És akkor most köszönöm mindenkinek a kitartását, aki egyáltalán már idáig eljutott az olvasásban - tudom, hogy másoknak mindez bizonyára baromi unalmas, de nekem nagyon fontos és jólesik leírnom a gondolataimat. Tudom, a legtöbben azt gondolják, mi a francnak számolgatok meg olvasgatok, ahelyett, hogy inkább hagynám a francba az egészet és egyszerűen csak szexelnénk - merthogy nem az nmol-okból lesz a gyerek. De ezen az időszakon már túlvagyunk, próbáltuk. Nem néztünk semmit, csak szerettük egymást, és akkor még stresszes sem voltam, hiszen ott volt az én Kincsem, és volt még bőven idő, hogy kistestvére érkezzen. Csak idén januártól kezdtem a hőmérőzést, LH tesztelést, utánaolvasást, komolyabb orvoshoz mászkálást.

És akkor a lényeg, amit az orvosom mondott múlt csütörtökön, amikor elétettem a Puregon-os 14 napos ciklusom görbéjét, meg az az előtti Clomidosat, meg a mostani spontán ciklusom addigi állapotát. 

Elmondtam neki az aggodalmaimat, és azt, hogy az biztos, hogy ha újrakezdjük a stimulálást, akkor inszemet szeretnék (az esélyeimet maximalizálandó, ha már egyszer stimulálnak) Azt hittem, azt fogja mondani, hogy várjunk még pár ciklust az inszemig - ehelyett azt mondta, hogy az eddigiek alapján ő igazság szerint egyből IVF-et javasolna. (paff)

Azzal indokolta, hogy eleve túl sok ciklusom van egy évben (valóban, kb. 15-16), már létre kellett volna jönnie a terhességnek. A fő gond az, hogy minden ciklusban van peteérésem (vérvétellel bizonyítottan, még a 14 naposban is) és így túl sok petét "pazarlok el", a petefészkem pedig sokkal többet dolgozik, mint kellene - ezáltal öregebb, mint azt a korom (32) egyébként indokolná. És nem minden peteérésem tökéletes, vannak jó ciklusaim és nem jók egyaránt.

Most még spontán ciklusban megnézzük a 2. napi hormoneredményeimet (ma voltam vérvételen), aztán a 10-12. nap körül uh és meglátjuk a továbbiakat. 

Páromat is új vizsgálatra küldte, mert a múltkori eredmény azért mégsem az igazi. Nem értettem, mire gondol, mert ugyan mondta a múltkor, hogy kissé kevesebb volt az aktivitás, de azt is mondta, biztos azért, mert otthonról hozott minta volt, aztán ennyiben maradtunk. Hát most láttam a monitorán az eredményt - a 41 millához mindössze 30% aktivitás párosult!! Könyörgöm, ez a "kissé kevesebb"? És mit számít, hogy nem helyszíni minta volt, amikor bőven az előírt időn belül odaért vele a klinikára? Minimum 48 órát életben kellene  maradnia - oké, hogy más a közeg egy kis műanyag tartályban, mint a méhemben, de ha mindössze 40 perc alatt 30%-ra csökken az aktívak aránya a tartályban, akkor mégis mit várhatok? Na mindegy, pár hét múlva újra megy, és ezúttal helyszíni mintaadást írtak elő. Kíváncsi leszek...

Egyszerűen nem értem. Képtelen vagyok elhinni, hogy egy természetes úton megfogant, problémamentes terhesség után már csak IVF-fel lehessek újra terhes - ugyanattól a férfitól.

Úgyhogy most igyekszem lefogyni azt a maradék kb. 5 kg fölösleget, iszom a cickafarkfű és palástfű teákat (ill. mivel ezek hamarosan elfogynak, keresnem kell valami itteni hasonló gyógynövényt), szedem a vitamint (eddig Elevitet szedtem, de most vettem külön a fogamzást elősegítő vitamint, és áttértem erre), normálisan étkezem, kijárok minden nap futni. Aztán ha így sem sikerül 2-3 cikluson belül, akkor valószínűleg tényleg engedni fogok az IVF-nek :o(

A fő aggodalmam az, hogy szerintem beágyazódási probléma lehet: a méhnyálkahártyám nem megfelelően épül fel majd bomlik le - márpedig ha így van, akkor nem tudom, mi lenne a lombiknál. A menstruációim már nagyon régóta max. 3 napig tartanak, fájdalmas görcsök soha nem kísérik és maga a vérzés sem számottevő: napi 1 betétet használok el a legvékonyabb fajtából (éjszakákra pedig csak tisztaságit) Viszont megfigyeltem, hogy azokban a ciklusokban, amik rövidebbek, utána tovább tart és jelentősebb a vérzés mennyisége is. Tehát megjön mondjuk 25 napra lazán ahogy szokott, aztán rá 14 napra megint, de ezúttal erősebb vérzéssel és ilyenkor a hasam is fájogat. Olyan, mintha a normál ciklusban nem válna le rendesen a nyálkahártya, ezért később a szervezetem újra próbálkozik. Lehet, hogy hülyeség, nem tudom. Ezt minden orvosnak megemlítettem eddig, és annyit reagáltak, hogy igen, a cikusaim összevisszaságának köze lehet a méhnyálkahártyám változásának. Ugyanakkor uh-kon mindig mindent a legnagyobb rendben találtak, a méhnyálkahártyát is, mindig megfelelő vastagságú és szerkezetű volt.

A dokim azt mondta, hogy a hőgörbém is szép magasra megy a luteális fázisban, tehát nem hinné, hogy progeszterongondjaim lennének - már csak azért sem, mert soha nem szoktam barnázni (max. alig pár órával a mensi előtt)

Ha esetleg véletlenül erre tévedne egy szakértő és véleményt mondana, azt nagyon megköszönném. De mindenki véleménye érdekel... Az IVF-et azért egyelőre még halogatnám (már csak anyagi megfontolásból is, iszonyat drága :o(. De mi van, ha tényleg csak így lehet a kisfiunknak testvérkéje és az időhúzással csak saját magam alatt vágom a fát?? Tanácstalan vagyok :o(

Az átjárhatósági vizsgálat

Tegnap sor került az átjárhatósági vizsglatra, egész pontosan HyCoSy-ra (Hysterosalpingo Contrast Sonography) Sokan csak Levovist-nak hívják, ami magának a kontrasztanyagnak a neve. A petevezeték(ek) elzáródása a terméketlenségi okok 30%-át adja, ezért a meddőségi kivázsgálásoknál az elsők között érdemes ezt is megnézni. 

A HyCoSy sokkal korszerűbb módszer, mint a jól ismert HSG (hysterosalpingográfia). 

Előnyei a HSG-vel szemben:

- nincs röntgensugárzás (nem tartom egészségesnek közvetlenül a petefészkeket és a méhet bombázni röntgennel, akármilyen kis dózis legyen is az)

- képalkotás céljából is sokkal előnyösebb ultrahangot használni röntgensugár helyett

- HSG-nél előfordulhatnak olyan mióma és polip elhelyezkedések, amelyek a röntgennel nem kerülnek felismerésre

-  rövidebb ideig tart, mint a HSG, 

- sokkal kevésbé fáj (HSG-nél egy fém műszert kell a méhszájra erősíteni, ami plusz fájdalom az eljárás mellett - HyCoSy-nál pedig csak egy vékony katétert vezetnek a méhbe)

Hátránya:

- drága a kontrasztanyag (Levovist), drágább az eljárás

VB annak idején leírta tapasztalatait a HSG-vel kapcsolatban (ami egyébként teljesen egybevág azzal, amiket én hallottam az ismerőseimtől)

Fentiek miatt elhatároztam, hogy mindenképp HyCoSy-t fogok kérni a dokimtól - végül erre nem is volt szükség, mert automatikusan erre írta a beutalót.

Délután 2-re volt időpontom, és kb. 20 perccel előbb érkeztünk. Azt már írtam, hogy az eljárást csak az 5 és 10. nap között végzik, mindenképpen a peteérés előtti időszakban. A vizsgálat nem igényel előkészületeket, nyugodtan lehet előtte enni-inni is. A hüvelyi uh miatt üres hólyag kell, úgyhogy előtte kötelező pisilni.

Kedvesen mosolyogva fogadtak, majd leültettek egy váróba. Jó fél óra elteltével szólítottak is és egy kellemes, elsötétített, ultramodern szobába kerültem, majd magunkra hagytak, hogy levetkőzhessek. Természetesen férjem is ott lehetett velem végig az eljárás alatt. Pár fotót csináltunk csak, azt is csak a telefonnal. A gép:

Szemben, a falon pedig egy hatalmas monitoron láthatom én is, mi történik:

Először is a doktornő felvette az adataimat, aztán alaposan kikérdezett (ciklusok hossza, rendszeressége, utolsó vérzés időpontja, vérzéses időszakok hossza, mióta próbálkozunk, előző terhességnél mi volt stb.) majd nagyon alapos (hüvelyi) ultrahangvizsgálatot végzett. A nagymonitoron mindent láthattam, nagyon profi volt (mindent megvizsgált, megmért, még Colour Doppler módban is megnézett) 

Utána előkerítette a másik dokit, aki magát a HyCoSy-t végzi. Jött is a fickó, ő is nagyon szimpi volt. Az első ultrahangos doktornő betolta a felszerelést és az anyagot egy zsútkocsi-szerűségen, közben a doki leült mellém és tájékoztatott, mi is ez, mi vár rám, mit fogok érezni, milyen mellékhatások lehetnek, van-e kérdésem, aztán kérdezett ő is párat. 

Utána egy kis lámpával kivilágították a területet és nekikezdett. Nem fogok hazudni: fájt... automatikusan megfeszültem, fogam összeszorítva. Kb. 15 másodpercig tartott csak az éles fájdalom, már azt hittem, mindjárt készen is vagyunk, de még csak utána készítette a spéci kontrasztanyagot, amit a felvezetett csövön elkezdett adagolni, mellette pedig hüvelyi uh-n követte, átjut-e, illetve van-e bármi eltérés, rendellenesség. A nagy monitoron én is végignézhettem, ahogy a kontrasztanyag szépen, akadály nélkül átmegy először az egyik, majd a másik petevezetőmön is. Sehol egy összenövés, letapadás, sehol egy mióma vagy polip, vagy bármi egyéb, ami akadályozhatná a teherbeesést.

Szerintem hallani lehetett a szívemről legördülő sziklákat :o)) Tudat alatt én is erre számítottam, de muszáj volt biztosan tudnom. (mondjuk valószínűleg akkor kaptam volna hülyét, ha most kiderül valami elzáródás vagy polip, ezzel együtt az eddigi össze-vissza kezeléseim teljes értelmetlensége)

Az egész nagyon rövid ideig tartott, talán olyan 3-5 percig. Elmondták, hogy most lesz majd némi folyás, esetleg kis vérzés, de másnapra elmúlik. Ha nem, illetve ha görcseim lennének, akkor azonnal hívjam fel a mobilján. Kaptam törlőkendőket, még tisztasági betétet is és magunkra hagytak, hogy felöltözhessek. Utána még vagy 10 percig pihentettek egy kényelmes kanapén ülve, aztán jött a doki, hogy most már hazamehetünk és ha bármi fájna, hívjam. Tudtam, hogy úgysem lesz semmi, a fájdalom az eljárás után gyakorlatilag azonnal megszűnt. A kocsihoz sétálva pár lépésnél még éreztem egy kicsit, de  aztán az is teljesen elmúlt.

Összefoglalva: a petevezetők átjárhatóak, és minden más is rendben van bent, a teherbeesésnek orvosi akadálya nincs. Rendben vannak a hormonjaim, és van peteérésem is. Párom is rendben van. Alig pár ciklus még, és egész biztos lesz babánk, ezt biztosan tudom!!!

A dokim automatikusan megkapja az eredményt, szerintem már át is küldték neki. Egyelőre azonban úgy tervezem, kihagyok vagy 2 ciklust, és csak utána megyek el újra hozzá.

Puregon 50IU/nap

Most utánanéztem a külföldi fórumokon, és a puregonból az 50 IU/nap az igazán kezdő mennyiségnek számít, nagyon alacsony és kímélő.

Namost, ha én ezt a minimálisnak mondott mennyiséget is így túlreagáltam, akkor nem lehet, hogy nem is a peteérésemmel van a gond? 

Mi a baj velem??? :o(((((((((((((

Mit is mondhatnék...

A hőm leesett a cover line alá, egyelőre barnázok, de görcsöl a hasam, tuti még ma meg fog jönni. A puregonnal sikerült hát egy mindössze 14 napos ciklust produkálni, ovulációval, 6 napos lutális fázissal - fantasztikus, nem? :o((

Úgyhogy elkezdhettem telefonálni, hogy időpontot kérjek az átjárhatóságira. A doktornő 2 helyre is írt beutalót, ha az egyiknél esetleg túl késői időpontot tudnának csak adni. Felhívtam az elsőt, hát erre a hónapra (április 3-a van!) sajnos már teljesen tele vannak. Mikor lesz a következő ciklusom? Hehhe... 

Aztán felhívtam a másik helyet, és legnagyobb meglepetésemre be tudtak szorítani jövő hét szerdára, délután 2-re!! Úgy örülök!! A ciklus 6. napja lesz (ezt a vizsgálatot az 5. és a 10. nap között végzik), akkorra már rég nem vérzek. És nem a röntgenes verzió lesz, hanem a sokkal kímélőbb ultrahangos megoldás. Nagyon kíváncsi vagyok az eredményre...

Szerintem ma felhívom a doktornőt is és beszámolok neki a 14 napos puregon-os ciklusról, és elmondom, hogy ezek után pláne aggodalmaim vannak a puregon folytatását illetően. És mi lehet a 4 cm-es cisztámmal? Emiatt nem késnie kellett volna?

Áhh, nem értek én már semmit.

VOLT ovuláció!

Ma hívtam a dokit a tegnapi vérvétel eredménye miatt, és a progeszteronszintem (10.9, ha jól emlékszem, mindössze 3 DPO-nál)  igazolta, hogy megtörtént az ovuláció. Úgyhogy most újra reménykedem, hátha... hiszen pontosan az ovulációkor voltunk együtt.

A dokival abban maradtunk, hogy a következő ciklus kezdetekor megpróbálok bejelentkezni HSG-re, aztán az azt követő ciklusban újra Puregon, de ezúttal csak 30 IU naponta, és már a 7-8. napon menjek UH-ra.

A bal petefészkemben nagyon érzem a cisztát, minden lépésnél. Elég zavaró, néha pedig kifejezetten fáj. Remélem, hamarosan elkezd összemenni.. 

Mindössze a ciklus 12. napján vagyok, és máris 4 nappal az ovuláció után. Lehet ebből még valami?? :o(

Mélypont

Először is nagyon szépen köszönöm Nektek a szurkolást, tényleg nagyon jólesik! Az elmúlt hetekben vendégeink voltak, nem tudtam írni, most pótlom az elmaradást, van mit..

Az előző bejegyzésban ott tartottam, hogy tiszta boldog vagyok, van két szép domináns tüszőm és pozitív lett az LH teszt is, úgyhogy mindent bele. Így is történt, tökéletes volt az időzítés is, tényleg mindent megtettünk a babáért. Nagyon-nagyon szerettem volna, ha sikerül, pláne mert eléggé tartottam a napi hormoninjekcióktól, amit a doktornő a következő ciklusra előírt.

Március 23-án kellett volna mennem vérvételre, hogy megnézzék a HCG-szintet meg a progeszteront, de oda már el sem jutottam, mert már március 20-án megjött. 26 napra, ami egyébként nem is olyan rossz (főleg, hogy egyáltalán magától megjött, mert amikor először próbáltam a closty-t, norcolut nélkül meg sem jött ugye) 

Csak hát épp terhesség nem lett belőle. De őszintén szólva mélyen belül már bele sem éltem magam... Annyi, de annyi sikertelen cikluson vagyok túl és már kezd elegem lenni saját magamból, ahogy a ciklus vége felé már máson sem jár az agyam, csak mániákusan hőmérőzök és figyelek minden jelet, szedem a vitamint, közben nézem mások hőgörbéjét, statisztikákat és vadul keresem a kapaszkodókat, ami reményt adhat, hogy talán MOST tényleg sikerült végre. Elképesztő, hogy amikor már sokkal valószínűbb a sikertelenség, mint az ellenkezője, még akkor is képes vagyok reménykedni és valami apró indokot keresni, ami miatt talán most tényleg sikerült.

Itt van egyébként a hőgörbém:

Tehát ezúttal sem sikerült, és esetemben ezzel a clomid-nak - ami nők millióinak segít teherbeesni - is lőttek, többet nem kaphatok. De nagyon nem is volt időm keseregni, mert a ciklus 3. napján már mennem kellett az injekciózás betanítására. Puregont írt fel a doki, napi 50 IU-t, a 10. napig. Kiváltottam a fiolákat a tűkkel, de nem vágtam, hogy hogy fogom tudni én ezt beadni magamnak, mivel egy fiolában 300 IU van, ami nekem 6 napi adag, a fiolán meg semmi beosztás nem volt, na meg fecskendő sem volt a dobozban.

A betanításra időpontot sem kellett kérni, egyszerűen csak bementünk egy vasárnapi napon, délelőtt. Gyönyörű váró, kényelmes fotelek és én voltam az egyedüli páciens. Rögtön szólítottak is, és egy halálkedves nővér bekísért egy külön szobába és elkezdte az előadást. Először is hozott nekem egy vadiúj Puregon Pen készletet, és így már egyből világossá is vált, hogy kell beadni, ez a "toll" kell hozzá, valami olyasmi, mint a cukorbetegeknél. 

Volt nála kis párna is, engem pecsétpárnára emlékeztetett, de ez rózsaszín, bőrhatású anyagból volt, ezen mutatta be, hogyan kell összefognom a bőrt, és beleszúrni az injekciót. A Puregon Pen készlethez járt szép toll- és tűtartó tok, meg színes tájékoztató füzet is, sőt, a gyengébbek kedvéért DVD-n is egy hülyebiztos tájékoztató. Még egy sárga kis kukát is kaptam, külön a tűknek (használt/új).

A tollat nagyon könnyű használni, szuper találmány. Be kell tölteni a fiolát és a végén eltekerni a kívánt mennyiségre (esetemben ugye 50 IU), a másik végére rátekerni a tűt és már mehet is a hasba (merthogy a köldök alatti részre, az alhasba kell injekciózni) 

Jó hosszú a tű (de legalább extra vékony), és tövig be kell szúrni, stabilan ott tartani, aztán a toll végét benyomni ütközésig.

A ciklus 3. napján kezdtem, a 10. napig minden reggel 9-kor a férjem szúrta a hasamba a kimért adagot. Namost, a Puregon nem más, mint FSH hormon, amit a tüszőérés serkentésére adnak. Alkalmazásának célja egész pontosan az, hogy a petefészket lehetőleg egynél több petesejt termelésére serkentse - főleg inszemhez vagy lombikprogramhoz. Azoknak adják, akik nem reagáltak a Clomidos/Closty-s kezelésre, merthogy ez egy teljesen másfajta megoldás.

Tudjátok, mit nem értek? Egyszerűen nem látom, hogy ez az egész hová vezet. Nekem ugyanis clomid és puregon nélkül is VOLTAK ovulációim, még a 17 napos ciklusban is. Ezt igazolják a mintaszerű hőgörbéim, az LH tesztek és vérvizsgálat is. Tehát nem arról van szó, hogy nincs peteérésem, és ezt kellene mesterségesen beindítani.

A Clomidra pedig igenis reagáltam, két szép tüszőm lett tőle és volt ovulációm. Semmi ciszta. A 26 napos ciklushossz is normális volt. Tehát a clomid igenis működött - amire való, azt nálam is hozta! Akkor meg minek kell Puregon-ra áttérni?

Mindegy, az orvos tudja, gondoltam, úgyhogy szorgalmasan ment az injekciózás. Ma, a 11. napon pedig UH. Igazság szerint baromira vártam már, hogy mit fog találni.. Ugyanis elméletileg úgy van, hogy a ciklus 3. napján kell kezdeni és legalább 7 napon át adagolni. A 10-12. nap között uh, ami alapján a doki eldönti, kell-e még további kezelés, vagy már elég nagyok a tüszők. Az utolsó dózis FSH inj. után 1-2 nappal tüszőrepesztő injekció, aztán jöhet a szex, vagy inszem, vagy lombik, akármi. 

Namost, nekem ehhez képest még bőven az FSH hormoninjekciókúra alatt felment szépen az ébredési hőm... Először azt hittem, csak véletlen, aztán másnap is magasan volt, és ma, a 11. napon is, úgyhogy ma a fertilityfriend be is rajzolta szépen, hogy a 8. napon volt ovulációm, bőven az FSH hormonkezelés alatt!!! Úgy tűnik, egy picit tehát mintha túlstimulált volna...

Úgyhogy nagyon vártam a mai találkozást a dokival, na meg az uh-t. Megérkeztem, elétettem a hőgörbéimet, az előző ciklust és ezt, és csak nézte, hogy hát ez elég érdekes, meg is nézi rögtön uh-val. 

Az uh pedig sajnos ugyanezt támasztotta alá, az ébredési hőmérséklet bizony mindent elmond (emlékszem, egyszer valami netdoki írta, hogy ez egy teljesen elavult, értéktelen módszer, hát csókoltatom...)

Az egyik petefészkemben ovuláció utáni állapotokat látott, a másikban pedig egy 4 cm-es cisztát (ami megmagyarázza, hogy a petefészkeimet érzem, fájogatnak) Megdícsért, hogy mérem a hőmet, mert ez tényleg nagyon jó dolog és igen hasznos. Elküldött rögtön vérvételre (progeszteron, ösztrogén), hogy lássuk, tényleg volt-e ovuláció, holnap kell majd telefonálnom neki, addigra meg is lesz az eredmény és akkor átbeszéljük a további teendőket. 

Azt mondta, az is lehet, hogy új vérvételre küld, mert egy 3 nappal ezelőtti ovulációnál még nem biztos, hogy van annyi progeszteron, amiből tutira meg lehetne mondani, tényleg volt-e ovuláció. (mondjuk azt nem értem, hogy akkor miért kellett neki már mindenképp ma az eredmény, miért nem várhatott volna még 3-4 napot és akkor megejteni 1 db vérvételt, hiszen ennek a ciklusnak már úgyis lőttek, nincs semmi sürgős teendő. Na mindegy, gondolom ő is kíváncsi, hogy mi történhetett)

Azt mondta, a ciszta miatt ne aggódjak, az a Puregon-tól van (kösssz), és biztos benne, hogy majd kisebb lesz, aztán elmúlik. Szerinte nem fog újra előfordulni, úgyhogy a következő ciklust is folytathatjuk Puregon-nal...

Erre mondtam, hogy a következő ciklust kihagynám inkább és ezalatt megcsináltatnám végre a petevezetőátjárhatóságit. Aztán pedig ha ott minden rendben és folytatom a Puregon kúrát, akkor szeretnék inszemet. Nem örülök neki, hogy hormonoznom kell magam, totál felborul mindenem.. persze a babáért mindent, de ha már tényleg ilyen komoly kezelésekre van szükség, akkor egyszerűen szeretném maximalizálni az esélyeinket és egyből inszemet kérni - természetes úton már épp elégszer próbálkoztunk! Mindig jó volt az időzítés, és elméletileg mindketten rendben vagyunk és mégsem jött össze, úgyhogy "fölöslegesen" nem hormonoznám magam egy hónappal sem tovább, mint amennyi feltétlenül szükséges.

Kíváncsi vagyok, mi lesz. Kb. 10 napos luteális szakasszal számolva meg kéne jönnie már a 19. nap környékén, de mivel nőtt egy szép nagy cisztám, lehet, hogy az kitolja - tehát igazából fogalmam sincs, mikor fog megjönni, márpedig addig nem tudok bejelentkezni a petevezeték-átjárhatóságira...

Bár már eljutottam oda, hogy nem érdekel. Ha nem kapok időpontot a következő ciklusra, akkor kimarad majd még egy és majd megcsináltatom akkor. Mégis mit számít? Hány sikertelen ciklus van már mögöttem? Mit számít eggyel több vagy kevesebb? 

És ha újra kezdem majd a Puregon-t, de a doki nem csinál inszemet (most is azt mondta, hogy még várjunk az inszemmel...), akkor mivel leszek előrébb? Hiszen peteérésem van, eddig is volt, nem ott van a probléma! A petevezető-vizsgálatra pedig minden doki azt mondta eddig, hogy szerintük nálam azzal nincs gond, nem ott van a probléma. Nyilvánvalóan csak azért mondják ezt, mert van egy teljesen természetes úton fogant kisfiunk - ettől függetlenül hallottam már nem egy olyan esetről, ahol az első gyerek után záródott el a petevezeték.

Szóval itt tartok, nem kicsit lelombozódva. Szívem szerint már inkább hagynám a francba az egész orvoshoz mászkálósdit. Lehet, hogy többre mennék vele... Ha tényleg elkezdenék rendszeresen, aktívan sportolni valamit, normálisan étkezni és lefogyni azt a 7 kg fölösleget.

Na mindegy, holnap hívom a dokit, hogy megtudjam a mai progeszteronszintemet.

Ja, egyébként azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a fertilityfriend által jelzett ovuláció napján egész véletlenül pont együtt voltunk a férjemmel. 

De hogy akkor volt ovulációm, az csak ma derült ki, amikor már harmadik napja fent van a hőm, így ma már a fertilityfriend is jelzett, na meg az uh is valószínűsítette.

Fel sem merült bennem, hogy egy FSH injekciókúrás ciklusban a 14. nap előtt ovulációm lehet, úgyhogy abszolút nem volt tervezett, nem is LH teszteltem. De előtte 7 napig nem voltunk együtt (főleg mert megvolt a menzeszem), mondjuk a doki szerint ez egyáltalán nem akadály, ennyi nap kihagyás még nem csökkenti a spermaszámot. Hát, nem tudom, elméletileg akár most is sikerülhetett, gyakorlatilag viszont már annyiszor, de annyiszor pofára estem... :o((