Bonyodalmak

Nagyon rég nem jelentkeztem, pedig annyi minden történt... Először is sajnos hirtelen elveszítettem valakit, aki rettenetesen fontos volt az életemben. A halála nagyon megrázott, és még mindig fáj a hiánya. Lelkileg teljesen megzakkantam, nem tudtam aludni, nem ettem, vészesen gebére fogytam. Vagy zokogtam, vagy révetegen bámultam magam elé. Szerintem még a pajzsmirigyes gyógyszeremet is elfelejtettem néha reggelente bevenni, de nem tudom biztosan; jópár nap kiesett. Hogy valamennyire azért tudjak napközben funkcionálni, gyógynövényekkel teli hangulatjavítókat kezdtem szedni, meg altatót, hogy tudjak éjjel aludni. A vitex-et (barátcserje) is újra kezdtem, tabletta formájában. A paleo étrendből közben egyre gyakrabban és egyre többször lógtam ki. Mindez együttesen okozta szerintem a ciklusaim újbóli eltolódását :o(((

Már hetekkel ezelőtt leálltam mindenről, most várom, hogy a ciklusaim visszaálljanak.

Ebben a ciklusban a 16. napon ovuláltam, ami normál esetben maga lenne a tökély, de esetemben egy 16. napi ovulációnak az az ára, hogy a következő ciklusban cserébe már a 8-9. napon fogok ovulálni :o( 2 ciklussal ezelőtt a 23. napi ovu a következő ciklusban 4. napi (!!) ovut jelentett... :o(

Ez az egész semmiképp sem normális, és nekem is kezd rohadtul elegem lenni. Szóval úgy döntöttem, hogy épp itt az ideje egy hiszteroszkópiának, az még úgysem volt :o) A prof azonban azt javasolta, hogy lapar + hisztero együtt legyen, mert akkor egy altatással megvan az egész. Úgyhogy most várólistán vagyok, és csak remélem, hogy sorra kerülök még mielőtt elköltözünk (Férj többezer kilométerrel odébb kapott jobb munkát, és ő már hetek óta ott van, mi meg majd október elején csatlakozunk hozzá - babaprojekt addig értelemszerűen szünetel... :o(

Lányok, ha valamelyikőtöknek volt már laparja, mire kell számítanom utána? Mennyire fáj amíg a hasüreg felfújására használt gázok el nem távoznak? Egyelőre azt sem tudom elképzelni, hogy valaki benyúljon a köldökömbe, nemhogy egy szikével metszést ejtsen benne... (tudom, furán hangozhat, de a köldököm tabu, egyszerűen irrtál ott bármiféle érintés)

Bár az uh-kon és a HyCoSy-n (a petevezeték-átjárhatósági vizsgálaton) semmi rendelleneset nem találtak, azért létezik jópár olyan, a terhességet akadályozó elváltozás, amire csak hiszteroval és/vagy laparral derülhet fény. Meddőségnél, vérzészavaroknál amúgy is javasolt, és nálam ezek már 5 éve fennállnak... De van más is, ami szerintem igencsak indokolttá tesz egy ilyen alapos vizsgálatot. Nem tudok ugyanis szabadulni a gondolattól, hogy mi van akkor, ha a szülésnél csesztek el valamit.

Nem emlékszem, írtam-e már, de a szülésnél nem találták épnek a méhlepényt, úgyhogy - idézem a zárójelentésemből: "méhűri betapintást" végeztek "BUMM-kanállal". Na hát azt is péklapáttal csapnám tarkón, akinek ezt volt képe "betapintásnak" elnevezni, mintha ez legalábbis csak valami finom és óvatos kis vizsgálódás lenne. A valóság az, hogy a frissen szült méhemet egy éles szerszámmal belülről alaposan végigkaparták. Méghozzá meglehetősen sietősen, mivel mindez bármiféle érzéstelenítés nélkül történt... Az orvos is pontosan tisztában volt vele, mennyire rohadtul fájhat, úgyhogy igyekezett minél gyorsabban végezni. Iszonyatosan fájt. Komolyan mondom, akár az egész szülést is inkább elölről kezdtem volna, csak ezt  ne. Azóta persze utánanéztem, és hivatalosan ezt az eljárást - mivel meglehetősen fájdalmas - altatásban vagy epidurális érzéstelenítésben kellene csinálni. Hát bennem meg még csak egy darab aspirin vagy no-spa sem volt, mivel az egész szülést bármiféle fájdalomcsillapítás nélkül csináltam végig. 

Pár éve aztán - magyarázatokat keresve a sikertelenségre - rábukkantam erre, és rögtön megállt bennem az ütő... A történtek fényében simán van rá esély sajnos, és csak remélni tudom, hogy nem Asherman szindróma áll a háttérben :(  Eddig elhessegettem a gondolatot, de mostanra eljutottam oda, hogy igenis vizsgálják meg. Őszintén remélem, hogy minden rendben a méhnyálkahártyám mindkét rétegével, nem keletkezett maradandó sérülés.

Nagyjából ennyi van. A legrosszabb a férjem hiánya, na és az ezzel járó kényszerszünet :o((

Ja, voltam közben kontrollon az endodokinál, és 1.40 lett a TSH (a bejegyzés elején említett extra stresszes időszakot tekintve ez pláne nem rossz eredmény) és a T3 T4 is stabilak; szóval a pm rendben van. És maradtunk az 50 mcg-nél. 

Októberben költözés, és ezzel együtt majd kereshetek más dokikat :S Háziorvost, endodokit (pm gyógyszer  miatt), meddőségi specialistát (<= hogy például új várólistára kerülhessek, ha esetleg itt nem kerülnék sorra addig). Hurrá.

Okulásul

A következő történetet azért írom le, hogy azok, akik meddőséggel küzdenek, orvosról orvosra járnak, lombikon gondolkodnak, vagy akár már el is kezdték a programot, tanulhassanak belőle.

Egy hozzám közel álló, 37 éves lányról van szó. Párjával együtt vagy 6 éve szeretnének már babát; minden álmuk, minden vágyuk ez. Jelenleg épp a 4. sikertelen lombik után próbálja felszedni magát a padlóról. Nem ásta bele magát a témába, de hát miért is tette volna, hiszen épp ezért vannak az orvosok, a nagy tudású, elismert professzorok, akikhez évek óta járt - ők pedig nyilván tudják, mit miért csinálnak, a kisujjukban van az egész szakma. 

Igen, persze, az évek során volt pár vérvétele is, és annyit mondtak neki, hogy "minden eredménye rendben van". Ő pedig megnyugodott, annak ellenére, hogy fogalma sem volt róla, pontosan miket is vizsgáltak és mit tartanak ők jó eredménynek. Régóta próbáltam rábeszélni egy IR vizsgálatra, majd egy D vitaminszint ellenőrzésre is, de valahogy úgy lehetett vele, hogy mégiscsak a szakma elismert, híres orvosaihoz jár; nyilván ők tudják jobban, miket kell vizsgálni... Igaz ugyan, hogy mindig minden konzultáció gyorsan zajlott, személytelenül és futószalagszerűen (és az sem volt túl pozitív, hogy amikor néhanapján felhívta valamiért az orvosát, akkor az simán kétféle keresztnéven is szólította a rövidke beszélgetés során - hát igen, nehéz is lehet több lombikprogram után megjegyezni a saját páciensünk nevét és arcát), de ő azért bízott. 

Most, a negyedik lombik sikertelensége után végül megcsináltatta magánban a D vitaminszint és IR vizsgálatokat, amiket ÉN kértem tőle, nem az orvosa. Ilyen kivizsgálásokat ugyanis a meddőségi intézetben még a 4. lombik előtt sem tartottak szükségesnek.

Nos, nemrég küldte át az eredményét, amit feltennék ide okulásul... 

Mint látható, a D vitamin szintje nemhogy nem a legjobb, hanem valami brutál módon kevés, vészesen alacsony, még a meglehetősen engedékeny magyar határértékeket nézve is. Ajánlott olvasmány Szendi oldala.

A vércukorértékei is elég gyatrák; ennyi idősen azért elég magas egy 5.28-as éhgyomri és egy 7.75-ös 120 perces érték. Az éhgyomri és a terhelt inzulinszintjéről meg aztán ne is beszéljünk: 14.66-os kezdőérték, ami 120 percnél 143.40?? Jó ég... Nem kell ehhez orvosnak lenni; aki egy kicsit is konyít a témához, az is rögtön látja, hogy ez bizony egy nagyon durván szar eredmény.

ÉVEK teltek el azóta, hogy először átlépte a meddőségi intézet kapuját. 

4, azaz NÉGY lombikot csináltattak vele végig, erős stimukkal rombolva a szervezetét, terhelve a petefészkeit - az anyagi és lelki megpróbáltatásokról már nem is beszélve, és mindezt A SEMMIÉRT. Ilyen eredményekkel ugyanis gyakorlatilag kizárt a siker. 

Szándékosan nem írtam meg az intézet nevét, mivel ilyen esetek sajnos bárhol történhetnek - és történnek is, méghozzá meglehetősen szép számban. Nem csak Magyarországon, hanem szerte a világon. Ami végtelenül szomorú és erősen elgondolkodtató.

Vitaminok

Baba kérésére leírom, mostanában épp miket szedek. Kipakoltam őket az asztalra, hogy lefotózhassam, mert a vitaminos-szekrényünkben még legalább még egyszer ennyi cucc van...

Lássuk, balról jobbra haladva:

• Omega 3: (1000 mg) igazi kincs, minden nap szedek legalább egyet, már nagyon régóta. Figyelni kell, hogy csak omega 3-at tartalmazó készítményt vegyünk, mert több Omega 3-6-9-et tartalmazó terméket láttam már, és sajnos a vevők nem tudják, hogy az omega 6-ot és 9-et nemhogy fölösleges, de kifejezetten káros pluszban bevinni a szervezetbe. Erről egyébként Szendi is hosszan ír a könyvében.
• Royal Jelly (méhpempő): a méhkirálynő tápláléka; egy proteinben, aminosavakban gazdag "fertility superfood"; D, B és E vitaminnal, valamint kálcium és vas is van benne. Annyi jótékony hatást tulajdonítanak neki, amit felsorolni is nehéz, úgyhogy most csak a ránk vontakozókat írom: növeli a libidót, segít a petesejt minőségének javításában, a ciklus rendszerezésében, az ovulációban, a luteális fázis támogatásában, a méhnyálkahártya felépülésében, vastagításában. Az igazi, méhésztől vásárolt méhpempő lenne a tuti, de olyanom egyelőre nincs. Úgyhogy 1 db-ot szedek belőle reggel, és azt is inkább csak a ciklus első felében (-amióta belemásztam a hagyományos kínai gyógyászat yin & yang táplálkozás-elméletébe; ugyanis állítólag ezzel is lehet a ciklusra hatni, és nekem a follikuláris fázist kellene megnyújtani egy pár nappal. A ciklus első felében a yin típusú (hűsítő) ételeket próbálom előnyben részesíteni (ide tartozik a royal jelly is), a luteális szakaszban pedig a yang-ot (melegítő hatású ételek). Akit bővebben érdekel, étellistát és pár egyéb tudnivalót pl. itt olvashat.
• Omega 3 - E: ezt anyukám küldte; Dr. Norvegia omega 3 + E vitamin. Napi egyet szedek ebből is.
• Q10: (60 mg) igazi csodaszer; erős antioxidáns, létfontosságú a sejteknek, öregedésgátló. Javítja a petesejt minőségét, növeli a sperma motilitását, minőségét. Napi 1-et szedek ebből is; otthonról kaptam.
• Szelén: (200 mcg) ez az, amit az ebay-ről rendeltem, és felet szedek minden nap (néha 2 x felet). Célszerű E vitaminnal szedni, mert fokozzák egymás hatását. A szelén jótékony hatásairól pl. itt lehet olvasni. Pajzsmirigyproblémák esetén is alapvető fontosságú a szelén szedése. Még Zita West is írja a "Fertility & Conception" c. könyvében, hogy a szelén hiánya (a magnézium hiánnyal egyetemben) egyértelműen összefüggésben áll a női meddőséggel, és nagyobb a kockázat a vetélésre is. Ő 200 mcg-t javasol naponta.
• Bio Zinc: cinkben, magnéziumban, mangánban, A és B6 vitaminban gazdag tabletta; az egyik legfontosabb eleme a "menümnek". Napi 1-et szedek belőle fixen reggelente, néha egyet este is (gyakran viszont inkább felváltom az estit egy másik, A vitamint nem tartalmazó zinc+magnesium+B6 készítménnyel) A B6 bevitelemet ezzel egyúttal napi min. 100 mg-ra emeltem. A magnéziumnál figyelni kell arra, hogy NE magnézium-oxid forma legyen, mert abból szinte semmit nem tud hasznosítani a szervezet. Én magnézium citrátot szedek.
• B12 vitamin + folsav: (100 mcg + 400 mcg) azt hiszem, ennek fontosságát nem is kell kifejtenem. Napi 1-et szedek ebből is. Amint elfogy, váltani fogok a Blackmores Mega B complex tablettájára, ami a B12-n és folsavon kívül B1, B2, B5, B6 és H vitamint is tartalmaz. Nem mindenkinek jó azonban a sima folsav, vannak akiknek aktív folsav kell (folát), mert a sima folsav nem tud hasznosulni és csak kering a vérben - ez vérvétellel kideríthető (MTHFR génvizsgálat). Folsav (vagy folát), a B6 és a B12 szükségesek a magas homocisztein szint csökkentésére - a magas homocisztein szint ugyanis trombózisveszély, érrendszeri betegségek, agyvérzés, Alzheimer stb. emelkedett kockázatával jár együtt. B12-ből sem mindegy, milyen formában visszük be: a cyanocobalamin forma a leggyakoribb, ez a szintetikus változat, míg a methylcobamalin a természtes forma, ami azonnal és sokkal jobban hasznosul.
• D vitamin: (1000 IU) minimum napi 2-t szedek belőle (de fel fogom emelni az adagot). A D vitamin létfontosságát nem győzöm hangsúlyozni!  Nélkülözhetetlen szerepe van az egész szervezet működésében, a termékenységben, az egészség megőrzésében; az IR, a cukorbetegség, a rák megelőzésében!!! Kívánatos értékhatár itt. 
  Meggyőződésem, hogy rengeteg esetben mindössze sima D vitaminhiány áll a nem szervi eredetű "meddőség" igazi hátterében, és megfelelő kezelésével helyreáll a szervezet egyensúlya, megszüntethető az IR is és létrejöhet a várva várt terhesség. Sajnos az orvosok többsége még mindig nem tulajdonít neki különösebb fontosságot, ami végzetes hiba!!! Ennek több oka van, és nem is tudom, melyik rosszabb: a tájékozatlanság, a nemtörődömség vagy a szándékos elhallgatás (mivel a meddőségi intézetek erősen nyereségorintált intézmények; nyilván nem áll érdekükben az olcsó kis D vitamint ajánlgatni a drága lombik helyett... :o( Ettől viszont még a tény tény marad: a világ lakosságának nagy része erősen D vitaminhiányos! A D vitaminszint pedig erősen összefügg a termékenységgel is; az amerikai Yale egyetemen 67 meddő nőt vizsgáltak meg, és közülük mindössze 7%-nak (HÉT!!! százaléknak) volt megfelelő a D vitamin szintje! Ha ez nem elgondolkodtató, akkor mi?
• Calcium + D vitamin: (600 mg + 400 IU) A kálcium felszívódásához szükség van D vitaminra (és magnéziumra). Reggelente 1-et szoktam bevenni belőle, a luteális fázisban duplázom 2 x 1-re (ugyanis segít a PMS ellen)
• Evening Primrose Oil (ligetszépe olaj): (1000 mg) Az EPO csökkenti a koleszterinszintet, segít a PMS enyhítésében, és ami a legfontosabb: nagyban segít a termékeny nyák növelésében. Menstruációtól ovulációig kell szedni (de én csak az ovut megelőző pár napban szoktam szedni és így is csodaszép, rengeteg tojásfehérje nyákom van - jut eszembe, majd a termékeny nyákot növelő praktikákról is írok egyszer egy bejegyzést, mert az EPO-n kívül van még egy csomó...)
• Maca: talán a legismertebb termékenységet növelő szer. A Maca az egyik, ha nem a legfontosabb termék a petesejt minőségének javítására (és ugyanígy férfiaknál növeli a spermaszámot, motilitást, minőséget), harmonizálja a ciklust, növeli a libidót, csökkenti az FSH-t, növeli a stresszel szembeni ellenálló képességet. Ebből min. napi 1-et kellene bevennem, de fogyóban van, majd rendelnem kell újat az ebay-ről.
• C vitamin: (500 mg) fontos antioxidáns, és régebben nagy dózisban szedtem, de már jó ideje leálltam vele. Most csak max. napi 1-2-t szedek, és ezt is főleg a luteális fázisban, közvetlen ovuláció előtt semmiképp, mert a C vitamin nagy dózisban tönkreteszi, felszárítja a termékeny nyákot. Úgyis sok gyümölcsöt és zöldséget eszünk, a skorbut nem fenyeget :o)
• Cinnulin PF: fahéjkivonat. Kutatásaim során úgy 2 éve bukkantam rá. Nagyon hasznos, mivel a fahéj fokozza a sejtek inzulinérzékenységét, így segít az IR legyőzésében; a vércukorszint normalizálásában. Normális a súlyom, normálisan is étkezem, úgyhogy már csak nagyon ritkán, egy-egy alkalmankénti nagyobb kajálás előtt szoktam bevenni egyet.
• E vitamin: (500 IU) fontos antioxidáns, hiánya termékenységcsökkenést okozhat mindkét nemnél. Alkalmanként ebből is szoktam szedni a ciklusban egyet-egyet; de úgy gondolom, hogy az omega 3-as E vitamin kombo elég nekem. Olyan E vitamint érdemes szedni, amiben nem csak alfa-tokoferol van, hanem a többi is (béta, gamma és delta is), és lehetőleg a tokotrienolok is.
• Ezek mellett tudom ajánlani még a kis dózisú (81 mg) Aspirint, ami szintén elősegíti a fogamzást: már a teherbeesés előtt javítja a vérkeringést a méhben és a petefészkekben, ezáltal segíti a tüszők érését, illetve segít a méhnyálkahártya optimalizálásában, a beágyazódásban is. Véd szív- és érrendszeri betegségek, trombózis ellen, és vetélés elkerülésére is javasolják. Vannak azonban kivételes esetek, amikor inkább nem ajánlott a szedése, így erről érdemes kikérni egy hozzáértő orvos véleményét.

 

A fentieken kívül nagyon tudom még ajánlani az L-Arginine-t, ami egy aminosav, és a tanulmányok szerint növeli a petefészkek teljesítményét, válaszát a hormonokra, növeli az IVF-nél a terhesség esélyeit; férfiaknál a spermaszámot akár meg is többszörözheti.

Ezen kívül szedem az Alpha Lipoic Acid-ot is, ami egy erős antioxidáns, nagyon jó a májnak, szívnek, védi a hasnyálmirigyet, javítja a sejtek, így a petesejt minőségét is. Segíti a sejtek épségének mgóvását, a tápanyagok felszívódását. Segít a metabolikus szindrómával szemben (=tökéletes az IR-re, normalizálja a vércukorszintet, növeli a sejtek inzulinérzékenységét). Rákos megbetegedések kezelésénél is hatékony.

Nagyjából ennyi. Párom is szedi a fenti vitaminokat (meg még mást is, pl. plusz aminosavakat, meg ő szedi rendesen a C vitamint is meg az E-t), és gyakorlatilag megháromszorozta a spermaszámát... A szelén meg pár egyéb dolog viszont csak nemrég jött hozzá, úgyhogy hamarosan kérni fogok neki egy új beutalót.

Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy csak ezek a márkájú vitaminok lennének jók, sőt! Ahogy fogynak, fel fogom őket váltani a Blackmores Bio termékcsoportjára (amiből a Bio Zinc-et szedem most). Meg nem árt ilyenekre is figyelni persze, hogy ne legyen a vitaminkapszulában pl. glutén, szója (fitoösztrogén).

Fontos még:

- rendszeres (de azért nem túlzásba vitt) mozgás (az egészség megőrzéséhez, a vérkeringés javítására)

- napi min. 2-3 L tiszta víz (nem csapvíz!!!) fogyasztása (a veseműködés, nyirokkeringés fokozására)

- fehérjedús étrend

- sok zöldség-gyümölcs

- egyszerre keveset és inkább többször enni

- a szervezet lúgosságának növelése (lúgos kémhatású ételek bevitelének növelésével)

- testsúly optimalizálása

- stressz csökkentése

Egy barátnőm szintén régóta szeretne második babát (csak náluk az első baba is lombikos). Írtam neki egy összefoglalót a legfontosabb vitaminokról és mennyiségekről, és ő el is kezdte szedni őket. Kértem tőle egy D vitamin ellenőrzést is. Megcsináltatta és átküldte a leletét: természetesen ő is D vitaminhiányos! (ahogy eddig MINDEN ismerősöm, aki elvégeztette a vizsgálatot)

Bejelentkezett egy nagyon híres itteni naturopath-hoz, aki holisztikus  megközelítéssel, természetes módszerekkel és nagyon nagy sikerrátával dolgozik. A város legelőkelőbb kerületében lakik és rendel; több hónapos (!!!) várólista van hozzá, és olyanok is teherbe estek már a segítségével, akik több sikertelen lombikon voltak túl és az orvosok már lemondtak róluk. Csak a szűk ismerettségi körünkben 3 magyar lány is annak köszönhetően lett spontán terhes, hogy hozzá kezdett el járni.

Barátnőm elétette a listát, hogy miket szed most, és nagyon meg lett dícsérve érte; pont ezeket javasolná ő is, azzal a különbséggel, hogy a B6 vitaminból ő min. napi 200 mg-ot mond (én csak 50-75 mg-ot javasoltam; az RDA egyébként nők esetében még a 2 mg-ot sem éri el... a 200 mg szerintem már túl sok). Emellett hangsúlyozta a D vitamin(!), cink, magnézium, mangán, szelén, Q10 stb. fontosságát. A Bio Zinc-ből, amiből én napi 1-et szedek, ő napi 2-t javasol mindkét fél részére és emellé még plusz B vitamin komplexet.

A ciklus megnyújtására (barátnőmnek is 23 napos ciklusai vannak amióta az eszét tudja) pedig egy vitex és wild yam alapú gyógynövénykoktélt állított össze. (a vitex kipróbálásán én már túl vagyok, de nincs kizárva, hogy egyszer talán újra megpróbálom...)

Emellett kiemelte a bio táplálkozás (hús, zöldség, gyümi) fontosságát, a mikrohasználat és minden műanyag tányér, pohár, palack kerülését, mert komoly mérgeket juttatunk így a szervezetünkbe. Fontos a szűrt, tiszta víz. Szénhidrátokat minimálisan, cukrot, édességeket kerülni.

Mindez szintén alátámasztotta, hogy teljes mértékben jó úton járok az étrendváltással és a vitaminokkal; EZ a siker kulcsa. Próbáljátok ki, és írjátok meg majd az eredményt légyszi! Ne belőlem induljatok ki; nálam egy ideje sajnos elég komoly lelki gubancok vannak, és biztosra veszem, hogy esetemben már csak ez a fő gát. Ettől még Nektek SIKERÜLNI FOG - ahogy remélhetőleg nekem is majd egy pár éven belül, ha változik pár körülményem.

Hajrá, megy a drukk mindenkinek!!! :o))

Fejlemények + az első kontroll

Ott tartottam, elkezdtem szedni a pm gyógyszert (egyből 50 mcg-vel kezdve). Pont egy új ciklus kezdetén jártam ekkor, és kíváncsian vártam, hogy vajon már rögtön abban a ciklusban is észlelhető lesz-e valamilyen változás.

Hát lett.

Alig pár nap után már észleltem is az egyértelmű termékenységi jeleket, és tudtam, hogy megint túl korán fogok ovulálni. Így is lett, már a 8. napon megvolt az ovu, amit aztán egy vérszegény 10 napos luteális fázis követett.

Magyarán minden, amit eddig sikerült elérnem; minden amiért olyan keményen megdolgoztam az elmúlt csaknem 1 évben, most egycsapásra ment a kukába és visszatért a rémálom.

Csalódottság, elkeseredés, fásultság váltotta egymást bennem és megmondom őszintén, hogy 4 év után most először gondolkodtam el rajta komolyan, hogy talán tényleg ideje lenne feladnom és elfogadnom, hogy a kisfiam egykeként nő fel és akárhogy erőlködöm, soha nem lehet több gyerekem :o((

Máskor meg azt éreztem, hogy röhej lenne pont most feladni, amikor teljesen egyedül ekkora eredményeket sikerült elérnem. De egyszerűen túl sok idő telt már el. A blogra nem sok mindent írtam meg, de azért elég komolyan felszívtam magam ebből a témából, és nem 5 perc volt megszerezni ezt a tudást. Rengeteg munkám fekszik benne - és még több idő. 

Idő, amit a folyamatos kutatások, szakkönyvek, tanulmányok, cikkek, különböző fórumok stb. olvasása, az információk szűrése helyett a kisfiammal is tölthettem volna... Akit a világon mindennél jobban szeretek!! De egyszerűen megszállottja lettem a teherbeesés témakörének; szüntelenül lehetséges okokat, megoldásokat kerestem; versengtem az idővel egyrészt a korom, másrészt a testvérek közti ideális korkülönbség miatt  - és így a meg nem született gyermekemért a meglévő gyermekemtől vettem el az értékes időt... Nem teszem többé. 

Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy elhanyagoltam őt, mert erről szó sincs. De akkor is, egyre erősödő lelkiismeretfurdalást éreztem, amiért ennyi időt "pocsékoltam" a kutatásaimra ahelyett, hogy ekkor is vele lettem volna. 

Mélypontra kerültem. Egyre többször uralkodott el rajtam a "leszarom" érzés, és ez az étrendemen is tükröződött, elkezdtem ki-kilengeni a diétámból (és még jól is esett...)
Barátaim - már akik tudnak egyáltalán közülük a nyűgömről - próbáltak vígasztalni, hogy adjak időt a pm gyógyszernek, ne legyek türelmetlen, be fog az állni.
Türelem... hisztérikus kacaghatnékom támad, ha csak meghallom ezt a szót. Most néztem a Fertilityfriend-en: 38 ciklust vezettem eddig náluk. Harmincnyolcat. És ez nem esik ám egybe a próbálkozásunk kezdetével: amikor elkezdtem hőgörbézni, már kb. 1.5 éve próbálkoztunk...
Ez így egyszerűen nem mehet tovább, hogy szinte csak ez határozza meg a mindennapjaimat, a gondolataimat...

A pm gyógyszert mindenesetre szedtem tovább; úgy voltam vele, hogy most már csak megvárom a 6 hetes kontrollt, aztán legfeljebb majd szólok az endodokinak, hogy apránként felezni kellene, vagy akár leállni vele, mert nekem semmi nem ér annyit, hogy újból elcsessze a nehezen felépített ciklusaimat. Természetesen a vitaminokat is szedtem továbbra is, és a hőmérőzés is maradt. Az évek során annyira hozzászoktam már, hogy képtelen lennék leállni róla.

A következő ciklusban már 1 nappal később, a 9. napon ovuláltam, ami mégiscsak némi fejlődés, még ha nem is sok. A luteális fázisom viszont 12 nap lett, mint a pm gyogyó előtti szép időkben :o)

Ez azért némiképp javított a közérzetemen; így már jobb kedvvel mentem el a 6 hetes kontroll-vérvételre, aztán meg az eredményemért az endodokihoz.
Azt sejtettem, hogy nagy gáz nem lehet, legalábbis biztos nem fordultam át az enyhe pm alulműködésből túlműködésbe, mert annak gondolom lett volna némi tünete.

És igen, az új TSH eredményemmel az endodoki és én is maximáisan elégedettek voltunk: 1.09 !!! :o)))
Még soha nem volt ennyire tökéletes!!!! Pont úgy reagált a szervezetem a gyógyszerre, ahogy a doki várta, úgyhogy marad a napi 50 mcg.  Felírt egy újabb doboz gyógyszert (csak hogy legyen tartalékban), és beutalt a következő ellenőrző vérvételre, augusztusra. Illetve ha pozitívat tesztelek, akkor rögtön fel kell őt hívnom, és rögtön vesznek vért, hogy beállíthassuk pontosan a szintet (ezt a mondatot rezzenéstelen arccal hallgattam végig. Na persze.)

Jelenleg a 3. pm gyógyszeres ciklusomat taposom, és ezúttal már a 10. napon volt az ovulációm! Szóval úgy néz ki, vissza fog ez állni szépen... :o)) Meg aztán nézőpont kérdése: a paleo étrend előtti években nem egyszer fordult elő, hogy az 5., 6. vagy 7. napon már megvolt az ovu, a következő ciklusban meg a 24. napon se... ahhoz képest végülis mi ez az 1-2 napos kis különbség?

Az endokrinológusnál

Tegnapra volt időpontom az endodokihoz. Mivel gyakorlatilag semmilyen orvost nem ismerek itt, hagytam, hogy a háziorvosom (aki ugye jól ismeri a problémámat) ahhoz írjon beutalót, akit ő gondol. 

Itthon aztán rágugliztam a doktornő nevére, és tényleg hatalmas szaktekintélynek számít, rengeteg publikációval, díjakkal, elismerésekkel; de az azért kissé lelombozott, amikor láttam, hogy a fő területe az andrológia, az idősödő férfiak tesztoszteronpótlásának témaköre meg hasonlók... Meglehetősen sokba kerül itt egy szakorvosi konzultáció (forintosítva olyan ötvenezer...), úgyhogy abban biztos voltam, hogy bármit is mond majd ez a doktornő, én nem fogok visszamenni a háziorvoshoz új beutalóért egy második szakvéleményért, aztán majd esetleg egy harmadikért, egészen addig, amíg meg nem találom az "itteni Dr. Tűű-t".  

Vittem magammal pár kinyomtatott anyagot (ld. előző bejegyzésben), illetve az egyszerűség kedvéért írtam egy 2 oldalas összefoglalót az elmúlt 4 évemről; szépen pontokba ill. táblázatokba szedve a legfontosabbakat. Nevem, korom, első menstruáció, mettől meddig voltam fogamzásgátlón, utána milyenek voltak a ciklusaim, aztán teherbeesés természetes úton, majd kisfiam születése, meddig szoptattam, ill. mikor jelentkezett a szülés utáni első menstruáció - és innentől kezdődtek a gondok. Leírtam dióhéjban, hogy volt átjárhatósági vizsgálatom, több stimulációm, rengeteg uh és hormonsor ill. egyéb kivizsgálások, 3 sikertelen inszem. 2 országban 7 orvosom volt, és egyikük sem tudta megmondani, hogy mi az oka, hogy a szülés előtti rendszeres, szabályos ciklusaim felborultak és a hosszuk 12-44 nap között váltakozott, az egy rövid - egy hosszú sormintát szigorúan betartva; ráadásul vérvétellel bizonyítottan az extra rövid ciklusokban is ovulálok ugye. A durva ciklusrövidülés miatt az orvosok korai petefészekkimerülést emlegettek, korai változókorral riogattak - a harmincas éveim elején.

Változás egyedül akkor történt, amikor kipróbáltam a paleo diétát (nagyon nagy vonalakban tehát gabona-glutén-tejmentes táplálkozást) ... és láss csodát, az addig éveken át fennálló ciklusproblémám ezzel meg is szűnt; a ciklusaim beálltak a kisfiam születése előtti 22-24 napos hosszra. Kiszámítható 10-11. napi ovulációim lettek, és jelentősen megnyúlt a luteális fázis is, a hőgörbék szebbek, barnázás semmi nincs és a PMS is megszűnt; és amióta paleon vagyok, már többször is teszteltem halvány pozitívat.

A változás teljesen egyértelmű és letagadhatatlan; a különbség ordít:

Leírtam az összefoglalóban, hogy mivel a ciklusaim a gluténmentes táplálkozás hatására normalizálódtak, és a kutatások egyértelmű kapcsolatot mutatnak a glutén és az autoimmun betegségek között, kértem autoimmun kivizsgálásokat, és lám-lám pozitívak lettek az ANA, Anti-TPO tesztjeim és a HLA DQ8 gének is... 

Táblázatba szedtem az elmúlt évek összes TSH eredményét, a legutóbbi glükóz-inzulinvizsgálatom ill. az autoimmun vizsgálatok eredményeit. Leírtam, hogy a fentiek tükrében úgy érzem, valahol itt rejtőzik a sikertelenség oka.

Roppant érdekesnek találta. Olvasás közben feltett néhány kérdést (volt-e terhességi diabéteszem (nem), PCOS-re felmerült-e valami gyanú (nem... tünet sincs, uh-kon sem találtak soha erre utaló jelet, és az FSH-m is mindig magasabb mint az LH-m), majd beszélni kezdett - én pedig hálásan hallgattam.

Jó fél órán át beszélt, én szinte meg sem szólaltam. Mert nem kellett. Elmondta, hogy a TSH leleten az 5.5-ös felső határértéknek valójában 2.5-nek kellene lennie. Eléggé a határon vagyok, szóval normál esetben ezt ő még nem kezelné, ám ha a teherbeesés a probléma (mint esetemben), akkor viszont egyértelműen igen, ő adna egy kis plusz pajzsmirigyhormont, mert jobban szeretné a TSH-t 1 körül látni. Az, hogy autoimmun pajzsmirigybetegségem van, az teljesen egyértelmű és a leleteim által dokumentált tény. Az antitestek eltűnni nem fognak, mindig jelen lesznek, de nem mindegy, hogy milyen mértékben.

Elmondta, hogy a pajzsmirigy alapvető fontosságú az egész szervezet működéséhez, a termékenységhez is, és igen, az emelkedett antitestek okozhatnak fertilitásproblémát, ill. vetélést. Ezt több kutatás is alátámasztotta, illetve az ő saját tapasztalata is ez, hogy azoknál a nőknél, akiknél emelkedett antitestek miatt a normál TSH értéktől függetlenül adott egy kis pajzsmirigyhormonkezelést, csökkent a vetélések aránya. 100%-os biztonsággal természetesen nem tudja azt mondani, hogy a kezeléssel tutira terhes leszek, erre garancia nyilván nincs. Mérlegelve viszont a kockázatokat, esetleges mellékhatásokat, ezek annyira elenyészőek, hogy ő azt mondja, megéri tenni egy próbát. Nagyon kis adagról van szó, mindössze 50 mcg-ről (én egyébként picit talán sokallom, lehet, hogy elég lett volna így elsőre a napi 25 mcg is, de annyira vágta a témát a doktornő, hogy nem szóltam közbe, nyilván ő tudja jobban) Tegnap rögtön ki is váltottam a gyógyszert, és ma reggel már be is vettem az elsőt.

6 hét múlva vérvétel, majd annak az eredményével megyek hozzá ismét, és meglátjuk, hogy alakulnak az értékeim. Ja, és a szelénszedés miatt megdícsért. A férjem legutóbbi eredményére is ránézett, és bár valóban elég gyatra a morfológia, a mennyiség annyira szuperjó, hogy ezzel simán ad esélyt a természetes teherbeesésre. Ráadásul eléggé lehúzta a labort, ahol a vizsgálatot csinálták, és az IVF laborokat javasolta helyette. Szólok is majd a háziorvosnak, hogy legközelebb ott csináltatnánk.

Hát, nagyon kíváncsi leszek, hogyan alakulnak a ciklusaim majd ennek fényében. Mostanra ugye gyakorlatilag óramű pontossággal beállt, úgyhogy ha bármi változás lesz, az egyértelműen a pm gyógyszernek tudható majd be. Én titkon nyilván a ciklusaim meghosszabbodását várom tőle (legalább pár nappal), illetve esetleg egy kicsit erősebb vérzést. Sok esetet olvastam, ahol a rövid ciklust megnyújtotta, de találtam olyat is, ahol a 28 napos ciklust 21 naposra rövidítette le. Ha valaki olyan jár erre esetleg, aki tapasztalt a témában, az írja meg nekem légyszi, hogy milyen hatása volt a ciklusaira a pm gyógyszernek!

Az előző ciklusom is csodaszépen alakult egyébként, kis elmozdulásokkal, tankönyvi kinézettel, totál egyértelmű ovulációval. Ha csak 2-2 nappal lenne hosszabb a follikuláris ill. a luteális szakasz, én már a föld fölött járnék boldogságomban. Ebben a ciklusban egyébként már végig szedtem a szelént (2 x 100 mcg-t), és az alaphőmérsékletemet (a cover line eddig mindig jellemzően 36.45 - 36.5 körül mozgott) jelentősen megemelte.

Jelenleg a ciklusom 4. napján járok, ma kezdtem el szedni az Oroxine-t és kíváncsian várom a változásokat (mert tutira változni fog tőle a ciklusom, csak hát nem mindegy, milyen irányba). Jelentkezem majd, és megírom a fejleményeket!

Az új vérvétel eredménye

Jééé, az antitestértékeim egyértelműen csökkentek a 4 hónappal ezelőtti vérvételhez képest :o)) 7 hónapja vagyok egyébként paleon :o) (izé... kisebb kilengésekkel azért, de mostantól igyekszem szigorúbban venni!!)

A TSH értékem viszont enyhén emelkedik :oI

Tudom persze, hogy a TSH értéke elég ingadozó évszaktól, napszaktól és sok egyéb körülménytől függően is, de jobban örülnék, ha megint 2 alá kerülne...

A háziorvosom egyébként most kapott tőlem egy képzeletbeli pirospontot. Legutóbbi kis "véleménykülönbségünk" után múlt héten már úgy mentem vissza a leletemért, hogy vittem szépen magammal a kinyomtatott anyagomat, olyan forrásból, amit nemigen lehet megkérdőjelezni. Kinyomtatta a leletemet, beszélgettünk egy kicsit, majd csak úgy elétettem a doksikat ártatlan arccal, hogy ezt találtam...

Elkezdte olvasni:

A legtöbb endokrinológus és hagyományos orvos nem fogja a - magas antitestekkel diagnosztizált - Hashimoto-t kezelni, amíg a pajzsmirigy-funkció értékek (mint pl. a TSH) határértéken belül vannak.

Hát igen - nézett fel bocsánatkérő arccal -, ő is pont ugyanezt mondta múltkor, hogy higgyem el, hogy ezen nincs mit kezelni...

Igen - válaszoltam -, és akkor itt folytatódik a cikk. Újra olvasni kezdte. Felhúzta a szemöldökét, kiült a D betű az arcára, és csak hümmögött...

Azonban néhány endokrinológus, holisztikus orvosok (akik tehát nem csupán az adott betegséget, hanem az embert magát gyógyítják) stb. úgy gondolják, hogy a tünetekkel együtt járó Hashimoto betegség már elegendő indok a kis pajzsmirigyhormonnal történő kezeléshez.

Normál TSH értékekkel rendelkező Hashimotos betegek kezelésének indokoltságát egy tanulmány is alátámasztja, ami az amerikai Thyroid szaklap 2001. márciusi számában jelent meg. Ebben a tanulmányban német kutatók azt tapasztalták, hogy olyan Hashimotos autoimmun pajzsmirigybetegek esetében, akiknél a TSH még nem emelkedett az értékhatár fölé (="euthyroid" értékek), a levothyroxin-os kezelés csökkentheti az autoimmun betegség rosszabbodásának mértékét.

Egy 21, euthyroid Hashimoto's Thyroiditis-es (TSH határérétken belül, ám magas antitestszám) páciensből álló tanulmányban a páciensek fele levothyroxine-nel lett kezelve egy éven át, a csoport másik fele meg nem. 1 év levothyroxine-os terápia után az antitestértékek és a lymphociták (a gyulladás bizonyítéka) jelentősen lecsökkentek abban a csoportban, akik kezelést kaptak. A másik, nem kezelt csoportnál viszont az antitestek értéke nőtt, vagy változatlan maradt.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a normál TSH értékkel rendelkező Hashimotos páciensek megelőző kezelése csökkentette az autoimmun thyroiditis különböző jelzőit, és valószínűsíthető, hogy az ilyen kezelés még a Hashimoto előrehaladását is megállíthatja, sőt talán még a pajzsmirigy alulműködés (hypothyroidism) kialakulását is megelőzheti.

Forrás: thyroid.about.com

Ja, és kijelölőfilccel kisárgáztam azt a részt, ahol arról ír, hogy a Hashimoto, az emelkedett antitestek milyen tüneteket okozhatnak: többek közt termékenységi problémákat ugye.

A háziorvosom eddig ugye nem ezen a véleményen volt, nem is hallott ilyesféle kutatásokról és arról sem, hogy a Hashimoto megakadályozhatja a beágyazódást, ill. későbbi vetélést okozhat; és annak ellenére, hogy én csak egy mitsemtudó kis laikus vagyok, elolvasta az elétett dokumentumot; sőt, annyira érdekesnek találta, hogy végül megkérdezte, megtarthatná-e... És javasolta, hogy majd az endodokihoz is vigyem el ugyanezt, nagyon kedves nő, és őt is biztosan érdekelni fogja... Ezt a hozzáállást őszintén becsülöm, de tényleg. És múlt héten már azt mondta, hogy ő is kezdi azt hinni, hogy a gluténmentes táplálkozással jó úton járok, ezek szerint valahol tényleg itt lehetett a gond.

Nem tudom, hogy fogok-e kapni bármiféle kezelést, de addig is megteszem amit tudok: már meg is érkezett a neten rendelt 1 doboz 200 mcg-s szelén. A szelén pajzsmirigyhez fűződő, ill. antitesteket csökkentő jótékony hatásáról először a Luxemburgban élő barátnőmtől hallottam (szintén Hashimotos), aki megkérdezte a Németországban élő (szintén Hashimotos) barátnőjét, és ő is a szelént mondta (egy híres német endo-doktornő javaslata alapján). Ekkor kezdtem egy kicsit utánaolvasni, és pár napra rá már meg is rendeltem :o) A szelént egyébként a Hashimoto-tól tök függetlenül még Z. West könyve is erősen javasolja, mondván a szelén hiánya egyértelműen kapcsolatba hozható a női meddőséggel, és a vetélések esélyének növekedésével. Nőknek a hivatalosan ajánlott napi adag 60 mcg (ennyi szokott lenni a multivitaminokban is), de Z.W. 200 mcg-t javasol.

Ja, és a szelénnek a sperma minőségének (morfológia, motilitás, mennyiség) javításában is meghatározó szerepe van, úgyhogy már a férjem is szedi :o)

Emellett vettem magamnak nyugtató St. John's teát :o)

Hashimoto Thyroiditis

Simán a Wikipédiáról, a teljesség igénye nélkül, csak pár dolgot kiragadva:

"A Hashimoto-thyroiditis (lymphocitás vagy autoimmun thyroiditis) autoimmun betegség, amely a pajzsmirigy krónikus és fájdalommentes gyulladásához és végeredményben pusztulásához vezet. A folyamat ma még gyógyíthatatlan, de L-Thyroxinnal kezelhető. A betegséget az immunrendszer hibás működése okozza. A nevét Hashimoto Hakaru (1881-1934) japán orvosról kapta, aki 1912-ben először írta le a betegséget.

(...)

A leggyakoribb esetben (80-90%) az anti-TPO szint emelkedett (az anti-TG emelkedésével vagy anélkül) Jóval ritkábban emelkedik csak az anti-TG szint. Nagyon ritka esetben fennállhat Hashimoto-thyreoiditis a fenti antitestek jelenléte (ill. emelkedett szintje) nélkül is. Az antitestek többszöri kontrollálása értelmetlen, hiszen a betegség folyamata nem állítható meg. Egyszeri kimutatás a Hashimoto-thyreoditis jelenlétére utal.

(...)

Nők gyakrabban betegszenek meg, mint férfiak (kb. 8-10:1 arányban). A betegségre való hajlam öröklődik, amint ez látható is a családokban való halmozódásból, de ez nem jár minden esetben a betegség kialakulásával. Ismert, hogy a Hashimoto-thyroiditis kialakulása gyakran hormonális változással (pubertás, szülés, menopauza) vagy stresszel függ össze.

(...)

A betegség gyakran különböző nyomelemek hiányához vezet. Emiatt fontos lehet a vas, magnézium, cink, szelén és vitaminok (B6, B12) bevitele."

Namost, hiába vannak MÉG értékhatáron belül a TSH, T3 és T4 értékeim; 381 U/ml anti-TPO értékkel egyértelműen diagnosztizálható nálam a Hashimoto-féle pajzsmirigy-gyulladás.

Így hát a napokban elkezdtem kicsit utánanézni ennek a betegségnek, és az "orvos válaszol" rovatokat olvasgatva rögtön dobtam is egy hátast...

Nade mielőtt leírnám, miket találtam, mondom a háziorvosom véleményét:

1. ezzel az égvilágon semmi teendő nincs, mivel a TSH értékeim MÉG határértéken belüliek. Pusztán az antitestek miatt nem szükséges semmiféle kezelés - az ráér majd akkor, amikor a betegség már előrehaladottabb stádiumba ér, és az immunrendszerem elkezdi felzabálni a pajzsmirigyemet.
2. a TPO antitestek jelenlétének semmi köze ahhoz, hogy nem esem teherbe. Nincs kapcsolat. A ciklusaim sem emiatt csesződtek el a szülésem után.

Úgy látszik, hogy az ő egyetemi tanulmányaiban, továbbképzéseiben még nem szerepelt, hogy a Hashimoto-féle autoimmun gyulladás egyik jellemző tünete a menstruációzavar ill. a fertilitásproblémák.

Mondjuk nem hibáztatom, mert nagyon sok weboldalon is csak a pm alulműködés ill. a pm túlműködés tipikus tüneteit sorolják fel; azt a látszatot keltve, hogy pusztán az antitestek jelenléte az égvilágon semmi tünetet nem okoz; problémák csak akkor jelentkezhetnek, amikor a Hashimoto már konkrétan átcsap pm alulműködésbe.

Ez nem így van. A diagnosztizált Hashimoto, az emelkedett antitestérték már többféle tünetekkel járhat, pl.: fáradékonyság, idegesség, alvásproblémák, súlyproblémák, depresszió, hajhullás, izom/izületfájdalmak és többek közt fertilitásproblémák.

Amit amerikai cikkekből, ill. webes orvosokhoz intézett kérdésekből és válaszokból eddig leszűrtem:

• a pajzsmirigyhormonok alapvető fontosságúak az egész szervezetünk megfelelő működéséhez
• kutatásokkal alátámasztható, hogy a női meddőségnek, ismételt vetéléseknek a hátterében nagyon gyakran valamilyen pajzsmirigy-működési zavar áll (pl. autoimmun gyulladás, alulműködés)
• Ha pajzsmirigy elleni antitestek vannak a szervezetben, az teherbeesési problémákat, vetélést okozhat
• nagyon fontos a betegség felismerése és kezelése (!) abban a stádiumban, amikor még nincs pajzsmirigy-alulműködés, de a gyulladás már fennáll (magas az antitestek száma)
• az éveken át fennálló autoimmun pajzsmirigy-gyulladás (pozitív anti-TPO eredmény) esetén a pajzsmirigy-alulműködés (hypothyroidism) kialakulása mindenképp be fog következni
• az autoimmun gyulladás gyakran társul meddőséggel, bőrtünetekkel, hajhullással, alvászavarokkal, depresszióval, gyomorpanaszokkal stb.
• az autoimmun gyulladás gyakran szülés után alakul ki (és olyan endokrinológus véleményt is hallottam, hogy hajlamosabb az autoimmun betegségre az, akinek fia születik - nem tudom, ebből mennyi igaz, így ezt csak zárójelben írom)
• az autoimmun pajzsmirigy-gyulladás összefügg a szoptatással is, mert ilyenkor a magas prolaktin szint stimulálja az autoimmun B sejteket

És tudjátok, hogy a pm alulműködéses/Hashimoto-s fórumokon hány olyan Hashimotos nő hozzászólását olvastam, akiknek rövid (18-23 napos) ciklusai voltak, és a pm gyógyszer hatására a ciklusaik 28-30 naposra álltak be??? Tudjátok, mit éreztem, amikor ugyanezeken a fórumokon egyre többen és többen írták, hogy az orvosok eleinte őket is korai változókorral diagnosztiázálták a ciklusproblémáik miatt? Hogy mit éreztem, amikor egy endokrinológushoz intézett kérdésben egy olyan mondatra bukkantam, ahol a Hashimoto-s páciensnek eddig minden második ciklusa 14 napos volt, és amióta kapja a kezelést (bio-szelént szed és napi fél Euthyrox 50 tablettát), azóta szabályosan, 30-32 napra jön meg neki..."?

(Na ekkor mondjuk konkrétan azt éreztem, hogy most lövöm magam fejbe...)

De komolyra fordítva a szót, ahogy egyre inkább belemélyedtem ebbe a témába, azt éreztem, hogy végre NEM VAGYOK EGYEDÜL. Hogy nem vagyok valami reménytelen, kezelhetetlen UFO azzal, hogy akárhogy előlködtem, minden második ciklusom 12-18 napos és lehetetlen volt eddig kitörni. Ráadásul a menstruációs zavaraim és a másodlagos, megmagyarázhatatlan eredetű meddőségem is a szülésem után jelentkezett! Fiam van, akit 14 hónapig szoptattam igény szerint... a szülés utáni első menstruációm is csak akkor jelentkezett először, amikor megkezdtem az elválasztást. És utána kezdődött a ciklusfelborulás és az egész kálvária.

És lőn világosság... hát jó reggelt, kedves Ezüstmackó!

2 országban összesen 7 (hét!!!) kezelőorvosom volt az elmúlt 4 évben; köztük elég neves meddőségi specialisták és endokrinológusok is, akiknek MIND elmondtam a menstruációs zavarok kezdetét és jellegét, és mégis, egyikükben sem merült fel soha semmiféle autoimmun betegség!!! A TSH-mat (amit egyébként az agyalapi mirigy termel) rutinszerűen ellenőrizgették, de mivel az mindig jellemzően 1.5 - 2 körül mozgott, ennél tovább soha senki nem vizsgált. És most sem vizsgáltak volna tovább; az autoimmun kivizsgálásokat ÉN kértem.

A háziorvosomnak az is új volt, amikor mondtam, hogy a legtöbb endokrinológus szerint a teherbeeséshez édeskevés, ha a TSH határértéken belül van, és mindenképp 2 alatt, vagy még inkább 1 körül szeretnék látni... Tehát már az én legutóbbi 2.27-es eredményem sem a legjobb, és van olyan endodoki, aki ezt már levinné... Neem, ez érthetetlen...és megkérdezte, hogy biztos ugyanaz-e a mértékegység Mo-n, mert lehet, hogy csak ez a különbség (ez azért egy picit rosszul esett; ritkán néznek ennyire hülyének)

Ja, és egyébként anyukámnál is találtak göböket, amiket rendszeresen ultrahangoznak is - az anti-TPO értékét viszont nem tudom, mert azt nem nézték (...) A TSH, T3 és T4 értékei ugyanis neki is jók.

A fentiek fényében TUDOM, ÉRZEM, hogy itt lehet a probléma gyökere, aminek a megoldására 4 éve várok!!! Mondtam a háziorvosnak is, hogy én igenis érzem, hogy végre tényleg megtaláltam az okot, és az autoimmun betegség miatt ilyenek a ciklusaim - amit szerintem az is egyértelműen alátámaszt, hogy amint paleo táplálkozásra tértem, a ciklusaim megnyúltak, szabályosak, stabilan kiszámíthatóak lettek; megnyúlt a luteális fázisom is és megszűntek a PMS tüneteim. És azt is mondtam neki, hogy az októberi TSH és anti-TPO-s vérvételkor már 3 hónapja paleo táplálkozáson voltam, úgyhogy simán lehet, hogy az a 381-es anti-TPO érték az étrendváltásom előtt akár a többszöröse is volt...

Erre azt mondta, hogy vááárjak, ne keverjem össze, a gluténmentes táplálkozásnak semmi köze az autoimmun betegséghez. Hát, izé... az a helyzet, hogy jópár tanulmány szerint VAN.

Mostanra szerencsére már eljutottam oda, hogy tényleg hidegen hagy, mit gondol rólam az adott orvos, és mennyire lehet nekik kellemetlen és idegesítő, amikor a legújabb tanulmányok eredményeire hivatkozva ellent mondok nekik. Az ÉN életemről van szó és TŐLEM vettek el 4 évet; és ha ÉN nem állok a sarkamra, még mindig nem tartanék sehol.

Elég stresszes egyébként mostanában az életünk, ami minden bizonnyal szintén jelentős akadály. Ezen igyekszem változtatni; emellett viszont minden más hátráltató tényezőt szeretnék kizárni.

Úgyhogy most az van, hogy március közepére kaptam beutalót egy endokrinológushoz. Túl sokat nem várok tőle... de az biztos, hogy hivatalos, angol nyelvű anyagokkal felszerelkezve fogok hozzá menni, mert semmi kedvem még egyszer végighallgatni, hogy 5.5-ig teljesen jó az a TSH, nincs min aggódnom, és amúgy sincs összefüggés a menstruációs zavaraim, a majdnem pozitív tesztjeim és a magas anti-TPO között.

2010. összefoglalója - II. rész

2010. júliusban járunk, az év első fele tehát eredménytelenül telt el. Aztán történt valami, ami mindent megváltoztatott.

Születésnapomra ugyanis Szendi Gábor paleos könyvét kértem, és amint megérkezett, rögtön falni kezdtem az oldalakat. Szendi cikkei már korábban is megfogtak, és érdekelt a könyve is, de azt nem gondoltam volna, hogy ekkora hatással lesz az életemre. Először is, ez egyáltalán nem egy sima divatdiétás tucatkönyv (ha így lenne, teljesen hidegen hagyott volna), hanem nagyon komoly témákról ír, komoly tanulmányokkal, vizsgálati eredményekkel alátámasztva. Azt hittem, nekem már nemigen lehet újat mondani például az inzulinrezisztenciával kapcsolatban, de Szendinek sikerült.

A könyv meggyőzött, áttértünk a paleo táplálkozásra. A keménysajtot leszámítva elhagytuk a tejtermékek fogyasztását (mondjuk ezt a külföldi teherbeesős könyvek többsége is erősen ajánlja, de ők főleg a tehenek hormonozása miatt), és gabonából készült termékeket sem eszünk, meg hüvelyeseket sem. Húst igen, tojást is, meg sok (keményítőt nem tartalmazó) zöldséget és gyümölcsöt. A cukrot már korábban száműztük, így ez nem okozott problémát.

Itt egyébként szerencsére nagyon könnyű gluténmentesen táplálkozni, irdatlan termékválaszték van. Ettől függetlenül nem mondom, hogy könnyű volt az átállás, mert alapból nem szeretem a zöldségeket, ráaádsul el nem tudtam képzelni, hogy akár 2 napot kibírjak tejfölös/tejszínes ételek nélkül, vagy akár krumpli nélkül. A könyv viszont nagyon meggyőző volt, és ennyi év hiábavaló próbálkozással a hátam mögött már vesztenivalóm sem maradt.

Tudtátok például, hogy a lektin - ami az összes gabonában és a hüvelyesekben is megtalálható - a fő felelőse annak, hogy a bélfal átenged fehérjéket, amik egy idő után autoimmun folyamatokat indíthatnak be a szervezetben? Hogy a tej és tejtermékek valójában 3-6x nagyobb inzulinválaszt váltanak ki, mint azt a glikémiás indexük alapján várnánk (pláne szénhidráttal együtt fogyasztva)? Mondjuk logikus is; a tej a borjú táplálására való, nem emberi fogyasztásra lett "tervezve": az intenzív növekedési szakaszban lévő kisborjúnak a nagy inzulinválasz serkenti a növekedését, míg az emberben inzulinrezisztenciát alakít ki.

Tudtátok, hogy az egészségesnek és diabetikusnak hitt fruktóz valójában hosszú távon fokozza az inzulinrezisztenciát? Tudtátok, hogy a D vitamin nevű hormonnak (mert valójában az) nagyon komoly szerepe van az immunrendszer megfelelő működésében, a gyulladásos folyamatok szabályozásában; az autoimmun betegségek, cukorbetegség, rák megelőzésében?

Tudtátok, hogy a hasnyálmirigy inzulintermelő bétasejtjein D vitamin-receptorok találhatók, és D vitamin hiányában nem megfelelő az inzulintermelés - így hát megfelelő D vitaminpótlással javítható vagy megszüntethető az inzulinrezisztencia, a glükóztolerancia, egyes esetekben a II-es típusú cukorbetegség is? Tudtátok, hogy a D vitaminhiánnyal ma már 17 ráktípust hoznak kapcsolatba??

Lehetne még sorolni a végtelenségig, de azt tudom tanácsolni, hogy mindenki, aki a teherbeesésért küzd, olvassa el a könyvet, higgyétek el, megéri! Az elmúlt években rengeteg magyar, angol, amerikai, ausztrál meddőséges-teherbeesős könyvet, tanulmányt olvastam, és mégis ettől az egy magyar könyvtől kaptam a legtöbbet, ami még csak nem is konkrétan erről szól.

Visszatérve a ciklusaimra, elkezdtem tehát a paleotáplálkozást, és emellett elkezdtem D vitamint szedni. Életemben nem szedtem még külön D vitamint, valahogy ez eddig teljesen kikerült a látókörömből, egyáltalán nem is foglalkoztam vele. Csak Szendi könyve világított rá, mennyire létfontosságú is a D vitamin, és arra is, hogy a hivatalosan ajánlott napi 200-400IU mennyire nulla mennyiség (de én még ennyihez sem jutottam hozzá.)

Világos bőrű, szőke, kék szemű vagyok ugyanis; könnyen pöttyöződő, rossz bőrminőséggel, így hát én 10 percet sem töltök a napon 30+ faktoros naptej nélkül. Ami viszont blokkolja a D vitamintermelődést, tehát ebből a szempontból hiába kirándulgatok én egész nap a jó levegőn, a D vitaminszintemen ez nem változtat. És ez már hosszú évek óta így megy, főleg amióta a családban előfordult melanóma.

Így hát el sem mentem külön vérvételre, mert számomra totál egyértelmű volt, hogy súlyos D vitaminhiányom lehet (ahogy egyébként a legtöbb embernek is, csak nem is tudnak róla, nem is foglalkoznak vele). Írjátok csak be simán a google-ba, hogy D vitamin deficiency és milliónyi cikk, tanulmány jön fel, újabbak és újabbak. Aztán érdemes melléírni az "infertility" szócskát is, és meg fogtok lepődni az olvasottakon. Sőt, továbbmentem, megnéztem a d vitaminhiány és a pozitív ANA, ill. az autoimmun betegségek kapcsolatát is...

Elkezdtem tehát azonnal D vitamint szedni. Szendi szerint egy felnőtt napi szükséglete 1000-4000 IU között mozog, de különböző mérések azt mutatják, hogy egészen napi 10.000 IU-ig nem kell aggódni a túladagolás miatt. Ismétlem, hivatalosan a napi ajánlott adag 200-400 IU, ha e fölött akarnál szedni, a gyógyszertáros elájulna a felelőtlenségeden, hogy túl akarod adagolni.

Napi 1400 IU-t kezdtem szedni, amit aztán nagyon hamar megdupláztam, napi 2800 IU-ra (reggel-este 1-1 1000-res D vitamin (de néha napi hármat is szedtem belőle), plusz 1-1 600-as Calcium 400 IU D vitaminnal)

3 teljes hónapon át szedtem tehát a hivatalosan ajánlott napi mennyiség kb. tízszeresét, majd elmentem egy vérvételre; életem első D vitaminszint-ellenőrzésére. Az eredményem így 116 nmol/L lett, ami az itteni határértékben (60 - 160) ugyan benne van, ám a Vitamin D council roppant érdekes honlapja szerint 50 ng/ml-nél, azaz 125 nmol/L-nél kezdődik az elfogadható D vitamin szint, és 125 - 200 nmol/L a határérték!!

Vazze, ha 3 hónap extrán "túladagolás" után sem sikerült elérnem a kívánatos határértéknek még az alsó határát sem, akkor mégis mennyi lehetett a D-vitaminszintem a kezelés előtt????

Férjem csak feleannyit szedett, mint én, tehát napi 1400 IU-t, és 3 hónap után 89 nmol/L lett az eredménye...

Fentiekből is nyilvánvalóan látszik, hogy ha a hivatalosan javasolt mennyiséget szedtük volna, az pontosan annyit ért volna, mint halottnak a csók - a D vitamin szintemet gyakorlatilag semmivel nem növelte volna meg! Azon felnőtteknek egyébként, akiket minimális vagy semmi UVB sugárzás nem ér, napi 5000 IU-t javasol a Vitamin D council. Ki lehet számolni, hogy ezen D vitaminmennyiség eléréséhez mennyi terhesvitamint vagy multivitamint (amikben általában olyan 50-200IU közötti D vitamin van, ha van egyáltalán) kellene naponta bekapkodni... Szedtem én mindig is multivitaminokat, és azt hittem, hú de egészséges vagyok, mindent jól csinálok.

A másik, hogy elkezdtem B6-ot szedni. Egész pontosan a ciklus első felében B complex-et szedek, a luteális fázisban pedig pedig zinc+B6+magnesium tablettákat.

A B6 vitamin ugyanis elengedhetetlen a női ciklus normális működéséhez. A B6 vitamin hiányára a petefészkek alacsony progeszteronszinttel reagálnak, ami ösztrogéndominanciához vezet, és luteális fázis problémákhoz.

A multivitaminokban is van persze B6, olyan 1.2-2.2 mg körüli mennyiségben, ami le is fedi a nőknél hivatalosan javasolt napi adagot. A teherbeesés esélyének növeléséhez, ciklusbeállításhoz, luteális fázis megnyújtásához azonban naponta min. 50 mg-ot javaslok. Én is ennyit szedek (luteális fázisban néha 75-öt is), meg is lehet nézni azóta a ciklusaimat... Írjátok be simán a google-ba, hogy "B6 fertility" és olvassatok csak bele az ezrével feljövő cikkekbe, sikersztorikba.

Ja, nézettem egyébként újra TSH-t, és ezúttal T3-at és T4-et is kértem hozzá, meg anti-TPO-t. Korábban mindig csak TSH-t néztek, mivel mindig jellemzően 1.5-2 körül mozgott, tehát abszolút határértéken belül, így soha nem tartották indokoltnak a többi vizsgálat elvégzését. (Tudom egyébként, hogy a TSH teherbeeséshez 2 alatt az ideális, egyes endodokik szerint inkább 1 alatt (bár közvetlen környezetből is több példát tudok 3.5 fölötti TSH-s teherbeesésre))

Az eredményeim a következők lettek:

TSH: 2.27 (0.35 - 5.50) mIU/L

Free T4: 12.6 (9.0 - 25.0) pmol/L

Free T3: 4.1 (3.5 - 6.5) pmol/L

A TSH és a T3, T4 eredményeim is jók tehát, úgyhogy ha nem nézettem volna anti-TPO-t is, azt hihetném, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ez viszont 381 lett (60 alatt fogadható el az érték), ami Hashimoto betegségre utal. Ez és a pozitív ANA így együtt már húzós egy kicsit, úgyhogy szeretnék majd elmenni a háziorvoshoz beutalóért egy jó endokrinológushoz.

Na de mondom tovább! Úgy kezdtem el a gluténmentes táplálkozást, hogy én egyáltalán nem vagyok gluténérzékeny; sőt, soha semmire nem voltam érzékeny. Így hát engem lepett meg a legjobban, amikor 3 hónapnyi paleo étrend után azért inkább erre is kértem a kivizsgálást, és megkaptam a leletet, miszerint a HLA DQ8 génpár bizony pozitív lett:

A gluténérzékenység tehát igenis ott lappang bennem is, még ha nem is tudtam róla!

"A fehérvérsejtek felszínét képező fehérjék szerkezete határozza meg, mire reagál az immunrendszer. Ezeket a fehérjéket humán leukocita antigéneknek, vagyis HLA-knak nevezik. Ezek közt az egyik altípus a HLA-DQ, aminek 9 fajtája van. Mindez azért fontos, mert a cöliákiában szenvedők esetében 98%-ban kimutatható vagy a HLA-DQ2 vagy a DQ8. (...)

Mivel minden gén párosával van bennünk, egy anyai, egy apai eredetű, ezért a legnagyobb kockázatúak azok, akikben párosával van jelen a DQ2, a DQ8, vagy a kettő kombinációja." (...)

Bizonyos fehérjék emésztetlenül jutnak át a bélfalon, és az immunrendszer betolakodónak nézve őket védekezni kezd ellenük. Ha azonban a betolakodó fehérje és valamely testfehérjék között szerkezeti hasonlóság áll fenn, akkor az idegen fehérje ellen aktiválódott immunrendszer később a saját testszövetei ellen fordul: ezt nevezzük autoimmun betegségnek. Mivel elég sok autoimmun betegségben mutatható ki a HLA DQ8 gén jelenléte, ezért igen erős a gyanú, hogy ezeket a betegségeket az élet során elfogyasztott gliadin provokálta ki azáltal, hogy aktiválta az immunrendszert.

(forrás: Szendi Gábor: paleolit táplálkozás, 70-71. oldal)

Úgyhogy ismét köszönjük szépen Szendi Gábornak - nélküle az életben nem jutott volna eszembe gluténérzékenységi vagy autoimmun vizsgálatot kérni, és nélküle azt sem tudtam volna, hogy a kettő között bizony ok-okozati összefüggés van...

És akkor lássuk, hogyan alakultak a ciklusaim a paleo táplálkozás + D + B6 vitamin együttesének hatására (más kiegészítőket is szedek persze, de azokat eddig is szedtem: pl. E vitamin, omega 3, Q10, Royal Jelly, EPO a ciklus első felében stb. És persze multivitamint is szedtem, de azt később a jódtartalom miatt már elhagytam (Hashimoto-soknak tilos a jód!!))

Szerintem ritka szép ciklus és görbe, gyönyörűen és élesen elkülönülve a ciklus két fele. A luteális fázisban annyira gyanús lett, hogy sorozatosan szinte ugyanolyan értéket mértem, hogy a végén teszteltem... és halványan, de egyértelműen pozitív lett. A férjem is látta, nem csak beképzeltem magamnak. El sem hittem: végre sikerült!!! Tervezgettem, számolgattam, és alig vártam a másnap reggelt, hogy újra tesztelhessek: ami viszont sajnos már negatív lett, és rá pár napra meg is jött. :o((

Nagyon rossz volt, de legalább reményt adott, hogy igenis jó úton járok!

A következőkben pedig szépen beállt a ciklusom 22-23 naposra. Azt hiszem, el tudjátok képzelni, mit éreztem, amikor lassan 4 (NÉGY) ÉV hiábavaló küzdelem után, most először egymás után 2 ciklusom is normális volt, majd a harmadik is, majd a negyedik is... Már az 5. ciklusban vagyok, és a jelek alapján most is csak a 10-11. nap között fogok ovulálni! :o)

A paleo étrend + vitaminok okozta változás elképesztő:

- megbízható, fix, 22-23 napos ciklushossz

- fix 10-11. napi ovuláció

- nincsenek többé 12-18 napos ciklusok

- nincs többé 5. napi ovuláció

- a luteális fázisom, ami korábban jó ha 10 nap volt, nagy ritkán 11; most már fixen 11-13 napos!

- hőgörbék sokkal szebbek

- egy molekulányi barnázás sincs a ciklus végén

- a PMS tünetek teljesen megszűntek!

A saját kutatómunkámmal értem el azt, amit az orvosoknak és specialistáknak az elmúlt 3.5 évben nem sikerült!!!!! Miért nem nézték nekem soha eddig a D vitamin szintemet??? Miért nem hívta fel soha egy orvos sem a figyelmemet, hogy ez a vitamin mennyire fontos az egész hormonrendszer működéséhez? Miért nem vizsgáltak soha azelőtt autoimmun betegségekre?

Igen, rövidek a ciklusaim (bár hozzáteszem, hivatalosan csak a 21 nap alatti ciklusok esnek ki a normál tartományból); viszont amikor 27 éves koromban leálltam a 8 éve szedett fogamzásgátlóról, akkor az első ciklusom még 28 napos volt, utána pedig beállt 22-24 naposra, és a kisfiam is egy ilyenben fogant. Tehát mivel nekem már 27-28 évesen is ilyen rövidek voltak a ciklusaim, vagy már akkor is korai változókorban voltam, vagy most, 34 évesen sem vagyok abban...és valami egész más áll a háttérben!

Azóta többször is teszteltem már pozitívat, ami ugye a kisfiammal való terhesség óta nem fordult még elő! Sajnos mind biokémiai terhesség csak, még csak nem is vetélés. Elindul valami, aztán valamilyen okból mégsem fejlődik tovább. :o(

Két fő okot tudok erre elképzelni:

1. Lehet, hogy most kivételesen a férjem spermaeredménye lehet a háttérben, mert bár a mennyiség több, mint kiváló (csaknem 90 millió/ml), a motilitás is 40% fölötti, viszont a morfológia rettenet gyatra, mindössze 3% (!) a normál formájú sperma. 2009-ben 11% volt, ami szintén meglehetősen rossz, de valamiért azt hittem, csak valami kivételről lehet szó, mert azelőtt azért nem volt ennyire rossz eredménye (2007-2008-ban pl. 22% vagy több volt a normális alakzatú spermák száma, ami szintén nem nagy szám, de a természetes teherbeeséshez már elég).

2. a másik lehetséges verzió szerintem az autoimmun cucc lehet. Ebbe most kezem csak magam jobban beleásni.

Az is biztos, hogy nem a tesztek hibásak. Ugyanazt a tesztsorozatot használom, és minden ciklusban ugyanúgy 9-11 dpo között tesztelek, és egyes ciklusokban halvány pozitív, másnapra picit erősödik, aztán sajnos negatívra vált - más ciklusban pedig azonnal csontnegatív.

Arról sem lehet szó, hogy én nézek valamit félre. Ezek márpedig igenis pozitív tesztek, világosan látható egy halvány második csík is (ami gyakorlatilag azonnal megjelenik, tehát nem csak valami száradás utáni szellemcsík) - és hát 9-10 dpo-nál ennél erősebbet nem is lehetne elvárni (rákattintva kinagyítható):

A lényeg, hogy 4 évnyi küzdelem, hiábavaló sorozatos orvosi kezelések, tabletták, injekciók, homeobogyók, gyógyfüvek, gyógyteák, varázslatok után már elmondhatom végre, hogy simán az új étrendemnek, D és B vitaminpótlásomnak köszönhetően a ciklusaim helyrejöttek, kiszámíthatóak, egységesek és rendszeresek.

Nagyon hiszek még az akupunktúrában, jógában és a reflexológiában - a jövőben efelé fogok orientálódni - a jelenlegi táplálkozás megtartása mellett természetesen.

Szurkoljatok légyszi, hogy olyan pozitívat is tudjak tesztelni végre, ami aztán egyre csak erősödik, aztán már ultrahangon is látni lehet majd a mi kis kincsünket, és hallhatjuk a szívdobogását is...

2010. összefoglalója - I. rész

Ott hagytam abba, hogy 2010. februárban abbahagytam a fogamzásgátló szedését - amit azért szedtem egy negyedévig, mert egyszerűen nem akartam több 12-17 napos ciklust; nem bírtam már az állandó stresszt; a jelek sasolását, amik arra mutattak, hogy igen, ez a ciklus is rövid lesz, akármivel erőlködöm.

Ez alatt az idő alatt sikerült kikapcsolnom a témát, elkezdtem futni, fogytam is néhány kilót.

Az első természetes ciklusom nagyon hosszúra sikerült: 34. napi ovulációval és mindössze 8 napos luteális fázissal (ami gyakori jelenség a tabletta abbahagyása után). A következő ciklusban viszont már a 9. napon ovuláltam, amit 9 napos luteális fázis követett, és a 19. napon meg is jött ugye...

Utána megint a 26. napon ovuláltam, szintén 9 napos luteális fázissal. A sorminta tehát maradt, egy rövid - egy hosszú... Mondtam már, mennyire őrjítő ez, hogy képtelenség ebből kitérni???

A következő - azaz a tabletta abbahagyása utáni 4. természetes ciklusban - elmentem 3. napi vérvételre. Bár ne tettem volna...

FSH - 14.5 IU/L (!!!!!!!!!!)

LH - 8.9 IU/L

Ösztrogén - 620 pmol/L

Progeszteron - 3.7 nmol/L

Csak úgy mondom, hogy a kerek 1 évvel korábbi vérvételemen 594-es ösztrogénszinthez még csak 3.2 volt az FSH-m. Teljesen egyértelmű, hogy a mostani ritkaszar eredményt a sorozatos clomidos (closty), FSH szuris stb. kezeléseknek köszönhetem, és nyilván a 4 hónapnyi fogamzásgátló sem volt a legjobb ötlet. Külföldi fórumokon is millió olyan esetet lehet olvasni, ahol stabilan 10-es FSH-ból egy 6 hónapos clomidos kezelés csinált 20-ast.

A háziorvosnál az eredményt látva üveges tekintettel meredtem magam elé, és úgy jöttem ki a rendelőből, mint akivel halálos betegséget közöltek. Padlóra kerültem; kész, vége, tényleg a menopauza felé tartok 33 évesen.

Pár nap alatt aztán valahogy mégis összekanalaztam magam. Rájöttem, hogy a legrosszabb FSH eredményeket érdekes módon akkor kaptam, amikor cukorterheléses vizsgálattal egybekötve nézték. Amikor ugyanis a vizsgálat előtt kimegyek futni egyet reggel (ez beindítja a hormonokat), illetve rendesen eszem-iszom (sok vizet), és töknyugodt vagyok a vérvételkor, akkor jó eredmény születik... Amikor viszont már előző estétől nem eszem és nem iszom, és reggel kiszállva a kocsiból csak átülök kényelmesen a rendelőbe, és éhgyomorra felhúzom magam a nővérke lassúságán, na akkor magasabb az FSH-m is.

Ezen kívül bújtam az angol nyelvű fórumokat, és rengeteg sikersztorit mentettem el magamnak; olyanokét, akik szintén a harmincas éveik elején lettek korai petefészekkimerüléssel diagnosztizálva, és az FSH-juk az enyém sokszorosa volt, mégis teherbe tudtak esni később, és egészséges babát szültek az orvosaik nem kis döbbenetére.

Egyre több tanulmány mutatja egyébként, hogy az FSH (ami amúgy is ciklusról ciklusra változhat, hol magasabb, hol alacsonyabb; ráadásul sok egyéb tényezőtől is függ, pl. stressz) nem megbízható módja a petefészektartalékok felmérésének, pláne nem a 38 éves kor alattiak esetében. (az AMH tesztet tartják megfelelőbbnek erre, de itt is számos példa van, ahol gyenge AMH érték mellett is sikerült a teherbeesés, szóval ez is csak egy stresszfaktor, így hát nem csináltattam meg)

A közvetlen baráti körömben is van olyan példa egyébként, ahol a lánynál 28 évesen a hormoneredményei alapján az orvos korai petefészekkimerülést diagnosztizált, és korai menopauzával riogatta. A házassága, az élete romokban hevert akkor, és egyedül maradt a kisfiával. Állandó stresszben élt, pánikrohamjai voltak. Évekkel később aztán rátalált az új szerelem, új városba is költözött, teljesen új életet kezdett, és még két babát szült... legutóbb 37 évesen, és mindkét terhesség szinte azonnal összejött. Szóval erről ennyit.

Nézettem egyébként kortizolt is, de határértéken belül volt. A vérképem is teljesen rendben volt továbbra is. A cukorterheléses vizsgálat pedig a következő eredményt hozta:

Glükóz 0 perces: 4.8 mmol/L (3.6 -6.0)

Glükóz 60 perces: 6.6 mmol/L (3.6 - 11)

Glükóz 120 perces: 5.5 mmol/L (3.6 - 7.7)

Eddig tehát tökéletes. A 120 perces eredményem sem csúszik az éhgyomri alá, ami utalhatna inzulinrezisztenciára.

Inzulin 0 perces: 2.2 uU/ml (ref. range 17 alatt)

Inzulin 120 perces: 31.6 uU/ml (ref. range 23 - 59)

Én is látom, hogy a 120 perces az éhgyomrinak enyhén szólva is több, mint az ötszöröse, de ettől függetlenül nem tartom rossz eredmények (a leletemre egyébként a labor rányomtatta, hogy minden a legnagyobb rendben, és 3 év múlva várnak kontrollra, és persze az orvos is tökéletesnek mondta, de hát tőle nem is várok többet). Plusz más mértékegységben mérték, mint Mo-n, és a labor referenciahatárai alapján is jó ez az eredény. Ekkor egyébként már csak 65 kg körül mozogtam (180 centihez), de nem diétáztam.

Megnézték az elmúlt 3 hónap átlagos glükózszintjét is:

HBA1C: 5.4 % (4.0 - 6.0)

eAG: 6 mmol/L ( ez HbA1C eredmény alapján becsült napi átlagos gülózszint)

Szóval ezeket én jónak minősítém, pláne mivel akkor még nem is diétáztam.

Ami viszont még megijesztett az FSH-n kívül, az az autoimmun vizsgálat volt. Az ANA tesztem (Antinuclear Antibodies) ugyanis pozitív lett. 160 lett az eredményem, és pont ez a határérték is; 160 alatt kell lennie.

Pattern: speckled.

ds-DNA Antibodies: kevesebb, mint 5 IU/ml (8 alatt kell lennie , szóval ez jó)

Mint az a leletemen is rajta van, az ANA jelenléte többek közt SLE-re utalhat (lupus). Ezt beírva a keresőkbe egyből elsápadtam, és rájöttem, létezik annál sokkal nagyobb gond is, minthogy nem esem teherbe... Viszont az SLE diagnózisához nem elég simán az ANA jelenléte, hanem több feltételnek, tünetnek kell fennállnia emellett, és nekem ezekből szerencsére egy sincs.

Néhány napnyi kéztördelős idegeskedés után úgy döntöttem, hogy nekem erre végképp semmi szükségem, úgyhogy egyszerűen ignoráltam ezt a témát.

Visszakanyarodva az adott ciklushoz, amint az az ösztrogénszintemből látszott is, megint korán, már a 9. napon ovuláltam. Utolsó reménysugárként bejelentkeztem egy kínai csodadokihoz, közben pedig megcsináltam egy 3 napos méregtelenítő kúrát, ami alatt csak folyadékot vettem magamhoz (frissen facsart zöldség- és gyümölcsleveket ittam).

A kínai dokinál tett látogatásom nagyon érdekes volt. Teljesen másképp zajlik náluk egy vizsgálat, mint azt megszokhattuk - ők a pulzust nézik nagyon gondosan, mindkét kézen. Az ujjait váltogatja közben, hol itt fog rá, hol ott, és közben figyel, számol, hallgat, érez. Ezen kívül még a nyelvet vizsgálja meg mindig. Összeállított nekem valami kínai gyógynövénykeveréket, amit vízben feloldva kellett innom. Közben visszajártam kontrollra. Már rögtön abban a ciklusban 11 nap lett végül a luteális fázisom, ami utoljára csak a fogamzásgátló szedése előtt fordult elő.

Mondta, hogy a következő ciklusban nézzünk megint egy FSH-t, mert csökkennie kell. Hitetlenkedve néztem rá - ugyan már, hiszen ebben a ciklusban nézték, ő meg a luteális fázisban kezdett el kezelni, hogy csökkenne máris jelentősen rögtön a következő ciklusban? De jól van, elmentem, megnézettem és csodát láttam: majdnem ugyanolyan ösztrogénszint (678) mellett az FSH-m ezúttal már csak 6.3 volt; tehát kevesebb, mint a fele!! Rajta van a leletemen, feketén-fehéren... (ebből is látszik egyébként, hogy az FSH milyen gyorsan és milyen nagy mértékben változhat) A föld fölött lebegtem boldogságomban, legszívesebben megöleltem volna a kínai dokit!

A későbbiekben viszont sajnos nem vált be a kezelés: a kínai gyógycuccok hatására egyre korábban ovuláltam, és a luteális szakasz is jelentősen rövidült, úgyhogy pár hónap után feladtam.

És innen kezd majd érdekes lenni a történet, amit majd egy másik bejegyzésben írok meg. Hiszem, hogy megtaláltam a megoldás kulcsát, nem csak saját magamhoz, de rengeteg sorstársamhoz is! :o)